Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.

A középkori Szentmihály falu ásatása II. 193 A falukép, házszerkezet Mint láthattuk, az egyes házak alaprajzi beosztásáról kevés adatot nyerhettüník. Bizonyos, hogy valamennyi felszíni épület volt, mindenféle alapozás nélkül épültek, s a kőhiiányos vidéken arra sem nyílt lehetőség, hogy a taíllpgerendák alá (mint Sarvalyon) kősort, vagy legalább a házsarkok alá nagyobb köveket helyezzenek. Aránylag kivételesnek tekinthető a 2. ház elején a felszínre lerakott vékony kősor, vagy az 1. ház kőlábazatra épített kályháskemencéje. A házak jórésze ácsszerkezetű boronaház lehetett, egyes esetekben (vagy talán némelyik ház egyik helyisége?) talpgerendára épített sövényfal vastag tapasztassa! (8. ház?, 10. ház elülső helyisége: kamra!).

11 Az agyagkemence több esetben az első helyiségben állit (az utca felől számítva), így a 2., 5., 8. háznál; máskor viszont hátrébb, mint a 9. ház utolsó periódusában és a 10. háznál. Két és háromhelyiséges házak lehettek a kikövetkeztethető hosszméretek alapján, kb. 6x12 —7x15 m külső mérettel (tehát közel álllanak az egyszerűbb beosztású, kamrás sarvalyi házakhoz). A házak tájolása itt egy esetet kivéve az útra (a falutengelyre) merőleges volt, ezen az átépítések esetében sem s változtattak. E szempontból konzervatívabb, a hagyományokhoz erősebben rögződő felfogásúak. A bejáratok (ajtó) irányára csak a kemence elhelyezkedés utal: e szerint délről, a melegebb oldaliról nyíltak. Talán ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy a tájoláson nem változtattak akkor sem, amikor a telekszélesség ezt némelyik esetben lehetővé tette volna. (Hosszabbik oldallal az utca felé fordulva az ajtók ÉNy-felé, vagy DK-felé néznének.) Mint a leletek kapcsán említettük, két esetben is (1. és 9. ház) bizonyítható, hogy a falu már a XIII. sz. végétől itt telepedett. A XVI. sz. közepéig tehát legkevesebb 250 évig tartó folyamatosság mutatható ki. Ez idő alatt az egyes házakat több-kevesebbszer építhették át, szerkezetük tartósságától függően, vagy a családi körülmények függvényében. A 8. háznál megfigyelt mélyebb égett réteg és főleg a 9. ház adatai utalnak átépítésre, ugyanakkor a ház helyéhek folytonosságára.

12 A 9. ház ÉK-i szakaszában feltárt kemenceniaradvány jelzi itt az egyik korábbi (de nem a legelső) házat, melynél a tüzelőberendezés ekkor még az elülső szobában volt. Ehhez tartozhatott az itt mélyebben talált kormos padlószint egy cölöplyukkal (a ház tengelyében); de a 3—4. sz. nagyobb cölöplyukak korábbiak. Az utolsó periódusban a kemencét már hátra helyezték (de ezt a kemencét is teljesen átépítették egyszer, majd az újabbat ötször javították). A tapasztásokról és kerámialeletekrő! lásd Parádi N. feldolgozását. Annak ellenére, hogy nem találtuk kétségbevonhatatlan bizonyítékát,

13 úgy véljük, a felszíni Joázak jellemezhették kezdettől az erdős környezetben létesített Szt.-Mihály építkezéseit.

1A Nyomaik és 1 életanyaguk ezért semmisülhetett meg könnyen, hisz a kimagasló dombháton nem volt szükséges egy-egy átépítés előtt felltöltéssel magasítani az új ház helyét. A háztelkek folyamatossága a falu kezdetétől megszűnéséig állandó lehetett. A falu létrejöttét nagy valószínűséggel avval az országos — sőt más országokban már régebbtől érvényesülő — folyamattal magyarázzuk, amely a XIII. sz. második felében a nagybirtokok intenzívebb gazdálkodásának egyik módja : az addig műveletlen földek feltörése, erdők irtása. Telepítésekre, új falvak létrehozására volt szükség, benépesítésük más falvak, más birtokok népességével történt. (Külföldön ezt elősegítette a parasztság lélekszámának nagy növekedése is.) Jellemző erre a periódusra az irtásfalvak alapítása. Szt.-Mihály falualaprajza ennek egyik legegyszerűbb változata : szalagtelkes falu, egy sorban fekvő házak (beitelkek) a mögöttük közvetlenül kapcsolódó szántókkal; erdőtelkes falu tervszerű településformája. A keskeny és túlságosan vizenyős (patak !) völgy helyett a dombtetőt választották, tengelyében egyik oldalon a templom, a másik oldalon vele szemben a falu házai épültek fel egyetlen sorban. A házak a dombtetőre felvezető és ÉK-felé nyíló út szélén a beltelkek elején sorakoztak, egymással nagyjából párhuzamosan. Az utolsó korszakban, a XVI. sz. Ikezdetén 10 ház állt itt. Lehet, hogy kezdetben, a XIII. sz. végén (ékkor épülhetett a kis templom is, lásd Parádi N. feldolgozását) még 12, vagy még több házzal-háznéppel számoltak, hisz a 7—8. házak közt túlságosan nagy a távolság. Elképzelhető, hogy itt két házat már jóval! korábban, a XV. iszázadban elhagytak, lebointottak, de külső telkeiket az itteniek tovább művelték. (Két parcella határvonala ugyanis még jól észlelhető, tehát nem szántották egybe a mellettük húzódóval. Lásd ezök megfigyeléseiről Nováki Gyula feldolgozását.) Ha így vöílit, úgy ez talián a gazdasági-társadalmi helyzet rosszabbodásának országszerte tapasztalható következménye.

15 (8. kép.) Az 1—7. számú ház viszonylag sűrűn követi egymást, hisz beltelkeik és a kapcsolódó szántók nem túl szélesek (14—20 m között váltakoznak, lásd a falutérképet). Csak az utolsó két háznál észlelhető nagyobb távolság utal szélesebb parcellákra. Ez nagyjából megfelel a korabeli irtásfalvak telekszélességének,

16 tervszerűség szempontjából pedig a XIII. századtól kezdve régészetileg is kimutatható magyarországi síkvidéki utcásfalvak rendszerezett telekbeosztásának, a kitűzött falutengely meghatározó rendjének követéséhez.

17 Szentmihály és környéke a későközépkorban Nem céllunk itt a falut érintő valamennyi írásos adat számbavétele és magyarázata. A középkori