Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Kostyál László: Johan Ignaz Cimbal Zala megyében

182 Kostyál László Alighanem ő készítette az oltárokat közrefogó szentek alakjait is, míg az ornamentális és — mint láttuk — részben a képrészletek műhelye tagjaira maradtaik. Mielőtt folytatnánk Cimbal egerszegi műveinek vizsgálatát, szólnunk kell a néhány évvel később készült pákai és tornyiszentmiklósi freskóiról is. A pákai főoltárképen (8. kép) a tituláris szenteket, Szent Péter és Szent Pál apostolt láthatjuk, amint láncra verve elhurcolják őket. Két egymásba kapaszkodó szakállas öregember, lábukon nehéz lánccal, amelyet egy mögöttük kőpadon ülő katona tart. Egy másik a kép bal alsó sarkából figyeli a jelenetet, kétoldalt egy-egy további lándzsás áll. Baloldalt Róma városfalai látszanak a távolban. Péter elgyötört arcával hátrafordulva felfelé néz, ahol egy felhőgomolyag csúcsán a mennyei Jeruzsálem jelenik meg, alatta angyalok hozzák a két szent attribútumait, a fordított keresztet és a kardot, valamint a vértanúság pálmaágát. A képet festett architektúra övezi, szoborhatást keltő szent alakokkal. A szentély mennyezetképe a felhők között lebegő Szentháromságot ábrázolja. A pákáinál még ma is gazdagabb az egykor bizonyára teljesen kifestett tornyiszentmiklósi templom dekorációja. Mai állapotának kialakulásában az 1897-es (Stornó Ferenc) és az 1966-os restaurálás is szerepet játszott (NÉMETH 1979, 105—106). A főoltárképen (9. kép) Szent Miklós megajándékozza a szegény szomszéd három lányát. Középen, szemben egymással áll a három egyszerű ruhás leány, egy ükük kezében talpas tálat tart. Apjuk jobboldalt a fejük fölé magasodik, s reménykedve néz a felülről felhögomolyagban, angyali kísérettel megjelenő Miklós püspökre. A háttérben kulisszaszerű épület magasodik, a bal alsó sarokban kőtábla látszik (10. kép) 1774-es évszámmal és a festő nevével, valamint a Stornó-féle restaurálás dátumával. A képet itt is festett architektúra övezi, amelyben az egyházatyák jelennek meg, részben ülve, írás közben. Alakjaik ezúttal színesek, nem törekszenek szobrok illúzióját kelteni. A szentély két oldalán a Miklós legenda két további jelenete látható. Baloldalt, a sekrestyeajtó felett a szent bedobja az erszényét az imádkozó leány szobájába (11. kép), jobboldalt a sekrestyeajtó festett tükörképe felett Miklós látható áldásra emelt kézzel, mögötte magányos oszloppal és jobboldalt két, korlát mögött beszélgető férfialakkal. A háttérben városfalaik magasodnak. A boltozat freskóján Szent Miklós a Szentháromság előtt jelenik meg. A hajóban két falkép őrzi az egykor gazdagabb belső díszítés emlékét: baloldalt a Madonna látható (12. kép), mint a föld királynője, feje körül diadalmas sugár-glóriával, jobboldalt pedig Xavéri Szent Ferenc híveivel (13. kép). A két kép részletformái az egerszegiekből jól levezethetők. Az egerszegi alkotásokról elmondottak a pákai és a tornyiszentmiklósi freskókra is vonatkoztathatók, azzal a kivétellel, hogy Pákán Cimbal alighanem segédek nélkül, egymaga festette a jeleneteket, míg Tornyiszentmiklóson különösen a mellék jeleneteken és a dekoratív részleteken feltételezhető a közreműködésük. Lehetséges, hogy egyikük a festett architektúrát készítette. Az egerszegi freskókhoz képest a pákai és a tornyiszentmiklósi falképek Összegzőbbek, többet mondanak el, szimbolikájuk egyszerűbb, látszik, hogy más közönségnek készültek. Egy fokkal igénytelenebbek is az egerszegieknél, más, lényegesen eltérő vonást azonban nem mutatnak. A témaválasztás mindkét esetben adott volt (kivéve a tornyiszentmiklósi templomhajó freskóit), sőt, a képeik egyes elemei is — a zalaegerszegiekkel egyetemben — az elterjedt ábrázolási sémák alapján készültek. Az ábrázolt szentek és jelenetek mindhárom helyen a legnépszerűbbek közé tartoznak, így ikonográfiái újítást hiába is keresnénk freskóinkon, azokon kevés az önállóság. A kompozíciós alapsémák minden esetben a háromszögből indulnak ki, a festő néha megduplázza vagy félbevágja azt. Az alakok beállítása, mozdulatai konvencionálisak, széles körben elterjedtek, úgy is mondhatnánk: divatos megoldásokat vettek át. Számos esetben a mintakép is kimutatható. Sambach és Maulbertsch hatását már említettük az egerszegi Kálvária kapcsán. Utóbbi meghatározó szerepet játszott a Szent István 'és Szent Imre felett megjelenő Madonna megfestésénél is. Szent Erzsébet hasonló megmintázásban már megtalálható volt a bécsi Karlskirche Daniel Gran festettéfreskóján (KAPOSSY 1931. 465.; KNAB 1977. 103. ábra). A Nep. Szent János és a Xavéri Szent Ferenc oltárképekhez sem kellett túl sok fantázia, hisz a legnépszerűbb barokk szentábrázolásokról van szó. Ugyanez elmondható a XVIII. századi Magyarországon a Szent István felajánlja a koronát jelenetről is, mely a magyar jezsuiták eszmevilágában alakult ki (KAPOSSY 1931, 444). A pákai Szent Péter és Pál összekapaszkodott figuráinak előzményei többek közt már J. M. Rottmayr-nak a wroclavi Mátyás-templom kupoláját díszítő, mintegy negyven évvel korábbi freskóján (Krisztus nevének tisztelete) is megtalálhatók (TINTELNOT 1951, I. t.). A kortárs festőkhöz hasonlóan (GARAS 1959, 13) valószínűleg Cimbalnak is volt egy vázlatgyűjteménys, amelyet munkáinál felhasznált. Ezek döntő többsége nem saját invenció alapján készült, hanem sikeres művek fő vonásainak, az alakok mozdulatainak átvételével. Ilyen értelemben tehát Cimbal valóban epigon volt. Nem foghatjuk rá azonban, hogy szolgai módon, „csekély tehetséggel" másolt volna. A jelenetek a nálunk kicsit megkésve még mindig diadalmát ülő ellenreformáció korában annyira kötöttek