Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában

Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában 63 gáti szabályosabb elhelyezkedésű, a keleti csaknem a délkeleti sarokban található. Mindkét cölöplyuk hegyesedő végű, 135 cm mély. A ház gödrét fekete, faszénszilánkos, homokos föld töltötte ki és a kevesebb mennyiségű cserép elsősorban a ház nyugati felében csoportosult. Legnagyobb részük 40—60 cm mélységből került felszínre. A cserepeken kívül még egy nagyobb vassalakot, vaskés töredéket, csontárat és egy nagyon jó állapotú bronzfibulát találtunk a padlószinten. A leletek alapján a háziat az LT—C? periódus végén használhatták. 3. objektum (3. kép 4.) A 130 cm átmérőjű kelta fazekaskemence szájnyílása kelet felé nézett, a 210x170 cm kiterjedésű, lekerekített sarkú, téglalap alakú munkagödörhöz. A munkagödör alja 68—75 cm mélyen volt, benne több cserepet és egy közép—LT vasfibulát találtunk. A kemencét két tüzelőfolyosón keresztül fűtötték, melyek szélessége 42 cm volt. A rostély alatt párhuzamosan futnak és a kemence vége felé keskenyednek el és hajlanak egymás felé. A tüzelőfolyosók széle 5—6 cm vastagságban átégett, a közöttük lévő gerinc 40 cm széles. A rostély 60 cm mélységben került elő, a két tüzelőfolyosó fölött kissé beroggyant. Három, nagyjából szabályos koncentrikus körben voltaik elhelyezve rajta az 5—6 cm átmérőjű lyukak. A rostély vastagsága 8 cm, ráhúzódott a középen hagyott gerincre is, de természetesen ott nem lyuggatták át. A rostély fölött a betöltés szürkés-fekete, hamus, faszenes volt, közvetlenül a rostélyon több cserepet találtunk, de ezek nem rontott példányok töredékei. A boltozat indítását mintegy 10 cm magasságig körben tudtulk követni. A fazekaskemence az LT— C2 periódus idején működhetett. 4. objektum (3. kép 5.) Enyhén trapéz alakú, félig földbe mélyített ház. Mérete: 500x340 cm, keleti végén 395 cm-re szélesedik ki. A tetőszerkezetet tartó oszlopokat a ház kelet—'nyugati hossztengelyében, a rövidebb házoldalak közepéből kissé kinyúlva ásták le. A hossztengelytől északra és délre, a keleti házrészhez tartozóan már egy-egy nagyobb cölöplyuk került elő, melyek között egy 50 cm mélységben jelentkező tűzhelyet találtunk. A házat vöröses, kemény talajba ásták, így nem volt szükség lesározásra, a kemény altalaj volt a padló. A bejárata a délnyugati saroknál volt, ahol egy 41 cm mélységű lépcsővel érték el a padlószintet. A késővaskori objektumot több helyen újkori bolygatások érték. A nagyon kevés és a LT—

С periódus második felére keltezhető edénytöredéfcen kívül két orsógombot és néhány vasalás töredékét találtuk az objektumban. 7. Hahót—Tsz major A község déli végével egyvonalban, a Nagyberek árteres részének nyugati partján emelkedő félszigetszerű kiemelkedésen kisebb késővaskori településre utaló nyomokat találtunk 1981. évi terepbejárásunkkor. Az egyik, erősebben kiszántott objektumra rábontottunk és egy késővaskori házat sikerült feltárnunk. 1. objektum (5. kép 5.) Lekerekített sarkú, szabályos téglalap alakú ház, mérete: 400x300 cm. Pontosan nyugat—kelet hossztengelyű, a rövidebb oldalaknál egy-egy cölöplyukkal. Ezek betöltése faszénszilánkos volt és kúposán végződtek. Vízszintes padlószintjét nem döngölték le, a természetes löszös talaj képezte az alját. A padlószint 75 cm mélységű volt, de a legtöbb leletanyag 40—60 cm közötti rétegben feküdt. A sok edénytöredéken kívül agyagnehezék, vasfibula töredéke, fenőkövek, orsógomb, vassalakok, grafitos anyagú kis öntőtégelyek töredékei kerültek felszínre az LT—C> periódusra keltezhető objektumból. 8. Homokkomárom A községtől délkeletre egy észak—dél irányú dombvonulat húzódik. A domb déli lejtőjén, a Homoki-patak árterétől kb. 35 m-re északra egy edényhez tartozó késővaskori edény peremtöredékeit találtuk 1978. évi terepbejárásunkkor. Más, késővaskori telepre utaló nyomot nem tudtunk megfigyelni ekkor. Az edénytöredékek helyén egy kisebb szelvényt (320x155 cm) nyitottunk. 1. objektum (9. kép) A szelvényben egy tüzelőgödörrel ellátott, agyagból kiépített tűzhelyet találtunk. A tűzhely lekerekített sarkú, nagyjából téglalap alakú, szája nyugat felé nézett. A tűzhely vízszintes tapasztásának szélei csak 3—4 cm-ig húzódtak fel, szinte peremet képezve és eredetileg is ilyen konstrukciójú lehetett. Az így kiképzett, 37 cm mély vízszintes tapasztás egy köralakú, tölcséres bemélyedést fogott közre, amelynek átmérője 40 cm mélységben 40 cm, 46 cm mélységben pedig 20 cm volt. Alját kissé domborúan alakították ki. Ebben a tölcsérszerű bemélyedésben megtaláltuk annak az edénynek az alsó részét, amelynek peremtöredékeit a szántásban már összegyűjtöttük. A telep elhagyásaikor tehát érintetlenül ottmaradt a tűzhelyre tett edény. A tűzhely középső részét ugyancsak tölcséres formáiban tapasztották az anyatalajig úgy, hogy a bemélyedő tapasztás alá egy homokkövet helyeztek és alatta köralakú lyukak biztosították a meleg levegő cirkulálását. A tüzelőgödörben nagyon sok faszén, hamu és néhány edénytöredék volt. A cserepék az LT—C2/D periódusra keltezhetők.