Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Horváth László: Késővaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában

60 Horváth László как között, átlagosan 15 cm széles, fordított trapézkeresztimetszetű árok futott. Az árok a bejáratnál megszakadt. A keleti oldalon az árok és a házfal között bedöngölt homoktalaj volt 20 cm szélességben. Az árok mélysége 106—108 cm közötti, azaz a padlószinttől kb. 10 cm-re mélyült. Ezen szerkezeti jelenségek alapján ez a ház faszerkezetű, felmenő sövényfanásból készített falú lehetett. A 45 om vastagságú humusz alatt a ház betöltése a következő volt: a humusz alatt 10—12 cm sötétszürke, kemény kevert betöltés következett, mely sok cserepet tartalmazott. Ez alatt, egészen a padlószintig világosszürke, hamus, paticstörmelékes, laza szerkezetű volt. Az előkerült leletek közül említésre méltó: nagyon sok korongolt és korongolatlan edénytöredék, 5 orsógomb, ill. töredékeik, csont- és vasárak, nagyon sok vassalak és állatcsónt. Egy grafitos edény töredékein fekvő S^alakú pecsételt díszítések vannak. A leletek az LT—

Ci periódusra keltezhetek. 3. objektum (3. kép 2.) Erősen lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített ház. Mérete: 365x295 cm, nyugat—kelet hossztengelyű. Két nagy cölöplyuika a ház hossztengelyében helyezkedett el; a keleti 34 cm átmérőjű, 130 cm mély, a nyugati 30 cm átmérőjű, 128 cm mély. A padlószintet 100 cm mélységben találtuk 'meg: homokos, alig lejárt volt. A ház oldalai közül az északi és a déli lejtősebb, a másik két oldala meredekebb falú. A ház szürkésbarna, faszénszilánkos betöltésű, aránylag kevés leletanyagot tartalmazott. Az objektum feltárásakor, a humusz alatt közvetlenül egy vízmosásos réteget találtunk, és csak ennek kitermelése után bontakozott ki a ház foltja. Az objektum betöltéséből kisebb mennyiségű cserép, egy agyagnehezék, egy vaskés, vasárak kerültek felszínre. Kiemelkedő lelet egy bronz fülbevaló, amely vitézkötéses díszítésű huzal, hurkos4kampós végződésű. A ház északnyugati sarkában egy őrlőkő töredékét találtuk, amelynek lyukában bennmaradt a tengelyt rögzítő vaskapocs része. Ez a ház is LT—

Ci korú. 3. Balatonmagyaród—Kányavár Az egykori Balaton zalavári öblének keleti partjához közel agy észak—dél irányban hosszan elnyúló homokdomb húzódik. A másfél kilométer hosszúságú szigeten összesen 4 késővaskori házat tártunk fel (4. kép). Az első kettő a domb legmagasabb pontján helyezkedett el, míg a másik kettő a sziget északi felében, közvetlenül az egykori homokbánya mellett. Terepbejárásaink tanúsága szerint több késővaskori ház helyezkedett el ezen a területen, de szondázó ásatásainkkor csak kis felületeket vizsgáltunk át. Mindenesetre a szomszédos Kiskányavár és Szarkavár dűlőben végzett ásatások alapján azt mondhatjuk, hogy a késővaskorban kihasználták e rész optimális adottságait a megtelepedésre. A három helyen összesen 12 késővaskori házat sikerült feltárnunk. 1. objektum (5. kép 1.) Kissé szabálytalan, téglalap alakú, lekerekített sarkú ház. Mérete: 490x280 cm, hossztengelye pontosan nyugat—belet irányú. A mély szántásban csupán 55 cm mélységben rajzolódott ki világosan a ház szürkés foltja, s alig lejárt, vízszintes padlószintje 85 cm mélységű. Kifelé dűlő oldalú, falai mentén sehol nem találtunk cölöplyukat. Az egységes, szürke betöltésből sok cserép került elő, amelyek legnagyobb része grafitos oldaltöredék volt. Néhány vassalakon kívül több állatcsont került felszínre az objektumból. A ház korát a néhány grafitos anyagú peremtöredék alapján az LT—C2 periódusra keltezhetjük. 2. objektum (5. kép 2.) Kissé szabálytalan alakú, földbe mélyített ház. Délkeleti sarkán egy mélyebb gödör (130 cm mély) csatlakozik hozzá. Bejárata a déli oldalon volt és lejtősen ereszkedett a 110 cm mélységű padlószintig. A bejárat előtt, a házban egy mélyebb gödröt találtunk. A ház oldalai erősen kifelé dőlnek. Padlója alig lejárt és észak felé fokozatosan emelkedett. Az északi oldalánál egy hamus, faszénszilánkos rész jelezte a tűzhelyet, amely alatt a homokos padló csak alig volt átégve. A ház betöltése fekete, faszénszilánkos, laza szerkezetű. A betöltésből kevés korongolt cserép, állatcsont, egy orsógomb töredéke, vasár került felszínre. A kevésbé jellegzetes edénytöredékek alapján csak annyit mondhatunk, hogy a házat az LT—

С periódus idején használták. 3. objektum (5. kép 4.) A Kányavár dűlőben lévő egykori 'homokbánya északkeleti sarkánál, félig a dűlőút alá nyúlva, egy késő vaskori ház alapjait találtuk. A lekerekített sarkú, téglalap alakú ház foltja 440x310 cm kiterjedésű, nagyjából nyugat—kelet hosszirányú. Oldalai kissé kifelé ívelnek. Keleti részét egy IX. századi gödörrel megbolygatták. Az alja csaknem vízszintes, nyugati felében kissé teknős aljú. A ház padlószintjét ledöngölt agyagos sározással alakították ki, a sározást apró kavicsokkal keverték. Az oldalakat kísérő és középen, a hossztengelyben is elhelyezkedő cölöplyukak nagyon jól kirajzolódtak. Az északi oldalnál sikerült megfigyelnünk egy keskeny barnás csíkot, amely a cölöplyukakat kötötte össze. A barnás csík egy keskeny árkot jelzett, keresztmetszete fordított trapéz alakú volt és csak kissé mélyedt a padlószintnél lejjebb. Az érdekes konstrukciójú ház felmenő falú lehetett és az említett árok valószínűleg a vesszőfonatos oldal maradványa.