Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Pintér István: Népi gyógyvízkereskedelem Nyugat-Pannóniában

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Pintér István: Népi gyógyvízkereskedelem Nyugat-Pannóniában A vásárnak, a piacnak, a kereskedelmi fuvarozásnak, egyszóval a paraszti árucserének a népéletben, a paraszti kultúrában fontos szerepe, sokoldalú funkciója van. A vásár, a piac, s az ehhez kapcsolódó paraszti árufuvarozás nem kizárólag árucsere, ennél több, hiszen tájakat, népcsoportokat, embereket köt össze. Nemcsak áruk, hanem kulturális elemek is vándorolnak a paraszti kereskedők utazása, más tájak lakóival való érintkezés során. Ugyanakkor jelentős a paraszti kereskedelemnek a parasztság társadalmi, anyagi helyzetére gyakorolt hatása is. A népi kereskedelem, a paraszti árucsere hazai kutatása Gunda Béla, Dankó Imre, Kós Károly, Kiss Lajos, s mások munkássága révén az utóbbi , évtizedekben került előtérbe.

1 A népi kereskedelem egy jellegzetes nyugat-pannóniai színfoltját mutatja be Domonkos Ottó ,,A nyugat-magyarországi tyukászatról" írt munkájában.

2 Míg Dankó Imre révén a hazai piacok, vásárok néprajza örvendetesen feldolgozott, addig a baromfival, tojással, mézzel nagyban folytatott paraszti árucsere az országhatárokon át alig ismert. A piacozó. vásározó magyar, szlovák, román paraszt többnyire saját, vagy szűkebb környezete árufeleslegét vitte eladásra. A bosnyák késesek vagy a szlovák faeszközárusok, a vengerec füvesek egy-egy áruféleségre specializálódtak. A nyugat-pannon térségben, osztrák, magyar, szlovén földön gajba járó tyukászok már-már túlléptek a parasztai árucsere keretein, hiszen polgári hivatásos kereskedőket megszégyenítő módon és eredményességgel végezték munkájukat.

3 Minden elképzelhető paraszti termékkel kereskedtek, mindig azzal, ami a bécsi és budapesti nagybani piacon leginkább kelendő volt. Többségük azonban akkor is megmaradt parasztembernek, amikor már anyagi helyzete városi életformát és polgári nagykereskedői létet tett volna lehetővé. A megkeresett pénz nálunk is visszakerült a szülőfaluba, ők is akárcsak a bosnyák, szlovák vagy román vándorárusok, házukat, földjüket növelték, s „csupán" a falu keretén belül tudták elképzelni boldogulásukat. Földet, többszobás házat vettek a kereskedelemből származó haszonból, és ugyanolyan földművesek maradtak, mint azok, akik csak a nyakukba akasztott kosárból kínálták portékájukat több száz kilométerre családjuktól. A tyukászokhoz, ehhez a sajátságos paraszti kereskedő réteghez kapcsolódik egy eddig még le nem írt tevékenység, a gyógy- és savanyúvíz-kereskedelem is. A XIX. században Európa számos országában fedezték fel és tártak fel gyógyhatású és üdítő szénsavas vizet. A Kárpátok és az Alpok között számos forrásra bukkantak, s a római-, török-kori fürdők mellett egyre több újkori fürdő, s savanyúvízforrás épült ki. A balneológia soha nem látott jelentőséget kapott. Tyukászok—savanyúvízesek Dél-Nyugat-Pannóniában két híres forrást is felfedeztek, alig több mint 100 évvel ezelőtt. Egyik a korabeli magyarországi Vas megyéhez tartozó Petánc, a másik a tőle 400 lépésnyire, de már a határ túloldalán, Ausztriában, Radein (Radenc) mellett tört felszínre. A legenda szerint a petánci Vogler testvérek egy vadászat közben találtak rá a földjükön, a Mura árterében feltörő ásványvízre/

1 A jó kereskedő-érzékkel rendelkező Vogler család Bécsben megvizsgáltatta a vizet, s kiderült, hogy Európa legdúsabb szénsavas nátron és lithion tartalmú savanyúvíze. Rendkívüli gyógyhatású különféle gyomor- és vesebajoknál, légzőszervi hurutos betegségeknél, köszvény és csúz esetén. Mindezt egy korabeli savanyúvíz reklámban olvashatjuk. Üdítő hatása ugyancsak ismerté vált. Borral, gyümölcslével, cukorral és citromsawal vegyítve kitűnő italt ad. Radenc vize a Petáncihoz hasonló volt, a kedvezőbb körülmények (a község Ausztriához tartozott) összehasonlíthatatlanul nagyobb fejlődést eredményeztek. Nyugat-Magyarország falvaiban és városaiban azonban a petánci víz lett kedvelt, Radein (Radenc) inkább mint fürdőhely került be a hazai 'köztudatba. Az új ásványvíz-források és a savanyúvíz híre terjedt. Radeinben 1886-ban néhány évvel a forrás feltárását követően már 1 millió liter víz kelt el.

5 Eleinte csak a városokban itták Petánc és Radein—Radenc vízét, a század végére azonban a falvakban is megjelent a savanyúvíz. (1. kép). A