Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája

ZALAI MÜZEUM 1. 1987 Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az 1. ház és kályhája A Zala megyei Szentmihály falu 1379—1559 között számos ízben szerepel az összeírásokban, mint a lendvai Bánffi család birtoka (CSÁNKI 1897, III. 40., 108., 129—130.). I A Bánokszentgyörgytől ÉNYra található, ÉD-i irányú kis patakok közti dombgerincek egyikén a falu helyét Nováki Gyula derítette fel helybeli segítséggel 1982-ben; vázlatosan felmérve a falu helyét, a kis földvárat és a szántóföldnyomokat a nagykiterjedésű erdőben. A falu nevének azonosítását a helyi névhagyomány teszi lehetővé („Szenmiháli-tető" : ZALA MEGYE 1964, 433.). Nováki Gyula 1983-ban a kis földvárat ásta meg, Parádi N. és Holl I. pedig 1983—84-ben a templomot és a házak egy részét. Erről a feldolgozás következő II. részében fogjuk adni beszámolóinkat. A falu A dombhátra felhúzódó hosszanti és keresztirányú mélyutak bevágódásai vezetnek a dombtetőn egykor álló templom irányába; a dombhát párhuzamos oldalán pedig mintegy 200 m hosszú vonalban a falu házai álltak egyetlen sort képezve. D felé a házsor egyenes folytatásában található mintegy 40 m távolra az első háztól a kisméretű földvár két részből álló kiemelkedése árokkal körülvéve. Ez arra utal, hogy a faluhoz vezető mélyutak közül a két D-ről, illetve DNY-ról irányuló lehetett veszélyes és a földvárból (melyet magunk részéről inkább kiemelt megfigyelő toronynak neveznénk jellege miatt) ezeket és a D-i falvak (Várfölde, Szentgyörgy) irányából közelítő ellenséget tartották szemmel. (1. kép.) A falut átszelő ÉK—DNy-i út K-i oldalán sorakozó házakból tíznek helyét árulta el már az ásatás előtt a kemence kissé magasodó dombja, vagy a vörösre égett paticstörmelék. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy ilyen a 7. és 8. ház között nem volt, pedig az itt húzódó nagyobb üres tér — mintegy 40 m — valószínűvé teszi, hogy eredetileg itt is állt legalább egy-két ház, mégha nagyobb beitelkekkel számolunk is. önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy a XV.. sz. folyamán országszerte már gyakran említett lakatlan telkek, vagy a XVI. században a török pusztításai miatt feljegyzett elpusztított, elhagyott telkek „porta déserta" esetével állunk szemben. (Itt jegyezném meg, hogy a középkori Sarvaly esetében is volt ilyen üres szakasz a Ny-i házsorban: HOLL—PARÁDI 1982, Abb. 9.) Három ház esetében még a terep alig látható kis megemelkedése is utalt az egykori ház lehetséges elhelyezkedésére. (Ennek részben az az oka, hogy a hosszabb ideig álló ház körül a használat és a csapadék koptatja a felszínt, közbül megmarad vagy töltődik.) Bár a legtöbb házhely esetében megpróbálkoztunk nagyobb szelvények, vagy hosszú kutatóárkok segítségével tájékozódni, teljes értékű házalaprajzokat nem sikerült megfigyelnünk. Az egész területet ugyan régi erdő borítja, de az egykori padlószintek nem töltődtek fel nagyobb mértékben: az erózió (még az erdő újratelepülése előtt) és a fagy a padlótapasztásokat feloldotta, cölöplyukak, ágasfák helye — egy ház kivételével — nincsenek; a talpgerendák alá e kőben szegény vidéken vékony kősor csak egész kivételesen került. így még a legjobb négy ház esetében is csak nagyjából feltételezhetjük a ház tájolását, nagyságát. (A nagyságra az említett terepalakulásból, a gyenge kiemelkedésből következtethetünk, a tájolásra pedig a feltárt kemencék szájának iránya — Parádi N. megfigyelései — ad támpontot. Munkánkat még erősen nehezítette a kis munkáslétszám és az esőzések miatt sáros talaj is. A falu feltárását nem tekinthetjük befejezettnek: talán érdemes volna egyszer nagyobb anyagi ráfordítással, gyakorlottabb munkásokkal és nagy szelvényekkel például a 3. és 6—7—8. ház területét megvizsgálni, valamint fémkutató műszerrel az egész falut bejárni — amire nem volt lehetőségünk.) Az 1. ház A falu házsorában D felől az első ház, mint a következőkben olvashatjuk, nem csak a helyzeté-