Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája

162 Holl Imre nél fogva kiemelt jelentőségű, bár feltárása előtt erre más nem utalt: nincs elszigetelt helyzete,sem annak biztos jele, hogy a többinél jóval nagyobb beltelke lett volna. Helyét csak égett agyagtörmelék jelezte: ennek irányából a sejthető hosszanti kiterjedés felé 1 m széles kutatóárkot nyitottunk. Az árokban 25—30 cm mélységben már mindenütt a sárga agyagos altalaj jelentkezett. Lelet és paticstörmelék csak az árok kezdő szakaszánál hevert, a vörösre égett kályhaszemtöredékek szerint ennek közelében volt sejthető az egykori kályha. A DNy-felé nyitott szelvényben rá is bukkantunk ennek alapozására: 2x2 m-es nagyságban, egyenes külső szélekkel, laposan fektetett kövekből állt. A ház padlószintjéből egy, helyenként két kősornyira, mintegy 15 cm magasra emelkedett. (Eredetileg sem lehetett jóval magasabb, mert a környékén nem sok kő hevert.) Belseje fordított U alakúra kiképzett. Szája DNy felé nyílt, belső átégett agyagtapasztása a felszíntől mindössze 5—10 cm mélyen húzódott. Felette és az egész kályha közvetlen környékén az égett agyagtörmelék, kályhaszemek és csempék darabjai hevertek, egyetlen 10—20 cm vastag réteget alkotva. (Az egykor négyszögletes kályhaalapozás egyik külső sarkát az ott álló fa miatt nem tudtuk kibontani.) — A kályha tűzterének tapasztása csak mintegy felerészben volt sértetlen. Felbontva, alatta rendetlenül berakott cserepeket zömmai kályhaszem oldaltöredékeket találtunk. Ezeket kibontva rajzolódott ki az alatta húzódó korábbi tapasztás: 3—4 cm vastag vörösre égett agyag, ebbs cserepeket nem raktak. Egyik tapasztásréteg sem húzódott be a kövek alá. tehát mindkettő a kőalapozású kályhához tartozott. (2—3. kép.) A kályha mellett kiszélesített szelvényből csak a kályha közelében került elő cseréplelet. A D-i oldalon, tehát a szoba belsejében 20 cm mélyen vörösreégett agyagfelületet találtunk (kemény felszín nélkül, tehát már elnvésve), ettől D-re mellette faszenes törmeléksáv alatt feketére égett tapasztás felülete volt látható. Úgy hisszük, ez a két folt egy korábbi periódus agyagkemencéjének maradványa (a boltozott agyagkemence belsejének alja és előtte a szájnyílás előtti nyílt tüzelőhely); ennek felmenő részét a ház átépítésekor elbontották. Sajnos ezekben illetve ezek alatt nem találtunk régebbi cserépanyagot, amely keltezte volna. Az nyilvánvaló, hogy a kályha felépítése későbbi. A kályha K-i sarka mellett az egykori padlószint mélységében 30 cm szélességű gerendára utaló faszén sávot találtunk, sajnos csak egész rövid szakaszon: ez helyzete szerint a ház külső-hátsó falának helyét jelezte. Két másik hosszabb faszenes sáv a kályhától 7,5 m távol К felé az első kutatóárokban, illetve a merőlegesen nyitott árokban jelentkezett 20—25 cm mélyen az agyagon: ezek az egykori keresztirányú zárófal (vagy osztófal?) helyét jelölik. E nyomok az altalaj tetején nagyon vékonyan jelentkeztek (az É-felé talált nyom két szélén az agyag vékony vörös csíkban is jelezte a fal égését). Sajnos e három hely kivételével máshol a szelvényekben és árkokban sehol sem jelentkeztek a ház helyzetét megörökítő nyomok, még az egykori padló helyét, kiterjedését sem mutatta elszíneződés. A kályha K-i sarkától 70 cm távol 80 cm átmérőjű sekély gödör (a padló mélységétől mérve lefelé 60 cm) rajzolódott ki laza égett, morzsalékos betöltéssel: ez talán egy agyagkitermelő gödör lehetett, amelyet az egyik korábbi kemence törmelékével töltöttek fel. (Betöltésében néhány jellegtelen későközépkori fazéktöredék és egy körpecsétmintás fedőtöredék volt.) Az 1. ház egykori alakjáról tehát csak annyit tudtunk meg, hogy utolsó periódusában kő-lábazatos kályhája volt (melyet egyszer megújítottak); a kályha valószínűleg a szoba É-i sarkában állt. Helyzete alapján következtethetünk arra, hogy a ház ÉNy—DK-i tájolású volt, a falu tengelyére nagyjából merőlegesen állt. A leletek később részletezendő kormeghatározása szerint a kályha létesítése a XV. sz. második felében történhetett, majd egyszer átépítették, új figurális csempékkel. A háznak a nyomok alapján 10 m hosszú szakaszára következtethetünk, ami egy helyiségnél többet jelent, de a teljes hossz nagyobb lehetett. A falak talpgerendái 30 cm szélességűek voltak, ami boronaház esetében elképzelhető méret. (Talpas sövényfalra azért nem gondolunk, mert ez esetben égett agyagtapasztás jelentkezett volna a falak hosszában. (Ilyent a 10. háznál figyelhettünk meg.) Leletanyag Lényegében a ház teljes leletanyaga a kályha fölött és körös-körül mellette került elő, elsősorban az égett agyagtörmelék rétegben, kisebb számban ez alatt, de a padló fölött. A továbbiakban külön bemutatásra kerülő kályhaszemeken kívül későközépkori fazekak (barnásvörös, jól kiégetett) kissé megvastagított peremmel, valamint sárgásfehér és sárgásbarna fazekak laposra nyomott galléros, vagy lapos tagolt peremmel, az általánosak. A vörös korsókra jellemző, hogy hurkafülük hátát egymást keresztező mélyen bevagdalt vonalakkal díszítették és a XV. sz. m. felére jellemző bordásán tagolt peremük van. A legnagyobb kiegészíthető korsó a kályha oldala mellett feküdt, D-i sarka közelében a szobában; benne elszenesedett csicseri lednek és lencse volt, néhány búza- és árpaszemmel keverve. (Kassai M. Katalin meghatározása.) A szobában a kályha mellett az omladékréteg alatti második réteg — lényegében a szoba egy-