Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpádkori településről

ZALAI MÜZEUM 1. 1987 Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről 1. Földrajzi környezet Fonyód-Bélatelep területe a Várhegy (233 m) és a Sipos hegy (207 m) bazalt tanúhegyekkel övezett Nagyberekhez tartozik. A Nagyberek a Balaton kialakulásakor — mintegy 20 000 éve — a tó legnagyobb kiterjedésű öble volt. Hosszantartó folyamat eredményeképpen egy turzásgát választotta le az öblöt, majd lassan feltöltődött, láppá (organogén szukcesszió) változott. A Balaton vízszintjének állandósítása után (1863, Sió csatorna) kerülhetett csak sor a lápvidék végleges lecsapolására. Napjainkra már a Nagyberek Balaton felé eső széle teljesen beépült, üdülőterületté vált. A Nagyberek vidéke a Közép-európai flóraterülethez tartozik, azon belül a Pannóniai Flóratartományba (HORTOBÁGYI—SIMON 1981, 147.). Legjellegzetesebb talaja a rétláp, tekintélyes részét bázikus jellegű, CaCO:i-ban gazdag tőzeg borítja (STEFANOVITS 1975, 234.). 2. Fonyód-Bélatelep Árpád-kori telepének feltárása Tőzegkitermelő munkásak bukkantak rá a fonyódi Várhegy lejtőitől nyugatra, a bélatelepi berekben az Árpád-kori cölöpépítményes településre. A náddal, ingovánnyal körülvett területen előbb 1934-ben, majd 1964-ben, végül 1981-ben volt ásatás. A település kiterjedését 1934-ben fúrással állapították meg. A 600 m

2-nyi területből ekkor 100 m

2-t tártak fel. A Magyar Nemzeti Múzeum vezette ásatáson a tőzegben 4 db fából készült 5—7 m

2 alapterületű épület maradványát találták. A rendkívül sok kerámia töredékek mellett őrlőkő darabok, járomfő, fakerék, állatcsontok és egy X. század közepére datálható bronzból készül fülbevaló került elő. A leírások szerint cseresznye-, mogyoró-,, dió-, őszibarack csonthéjakat és szőlőmagvakat is találtak (HORVÁTH 1968, 140.;MNM—A. 4, F. L). Sajnos ezek a leletek a II. világháború alatt javarésziben megsemmisültek. 1964-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum közösen folytatták tovább az 1934-ben megkezdett agrártörténeti, településföldrajzi és tótörténeti, ethnikai, valamint arohaeohydrológiai szempontból egyaránt fontosnak ítélt ásatást. Az ásatás területe ez idő tájt még marhalegelő volt. Az 1934. évi feltárás helyét nem sikerült egyértelműen meghatározni. Az egykori alaptérkép terepidomai torzítottak voltak, s időközben tereprendezés is történt. Az ásatás idején a Balaton vízszintje 105,0 m A. f. magasságban volt. A kutatott terület — amely a tótól kb. 600 m távolságban fekszik — 104,2 m A. f. magasságban helyezkedett el. A Balaton közelsége, a talajvíz szintje és a Nagyberek geomorfológiai szerkezete miatt a mélyebben fekvő kutatóárkokban, különösen eső után, rendkívül gyorsan feljött a víz, így helyenként csak szivatytyúk mellett lehetett dolgozni. A jelenlegi felszín alatt 5—15 cm mélységben, mintegy 20 cm-es vastagságban jelentkeztek a leletek. Mivel ez a kultúrréteg vékony — eltekintve néhány belesüllyedt későbbi szórvány lelettől — csak egy korra vonatkozó anyagot találtak benne. Következésképpen nem lehetett sokáig lakott a település. A feltárt területen mindenütt megtalálható volt 102,8—103,0 m A. f. magasságban egy összenyomott őzbarna színű sásréteg. Ez az egykori talajfelszín lehetett, ahova azt az ember hordta. A kultúrréteg, amelyből a gyümölcsmaradványok is előkerültek, közvetlenül a sásréteg felett helyezkedett el. Az archaeobotanikai leletek begyűjtője, FÜZES Miklós szíves szóbeli közlése szerint a leggondosabb megfigyelés szerint sem lehetett az alatta levő vízzáró rétegbe mélyülő gyökeret megfigyelni. Ezért nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy a sasos réteget emberi kéz helyezte oda. Benne igen sok cölöplyukat találtak. Ezek azonban inkább csak sűrűsödési helyeket, mint sem geometriai idomokat rajzoltak ki. A szigetszerűen kiemelkedő részt egykor árkokkal víztelenítették. A megtalált vízelvezető árkocskák szabálytalan lefutásúak voltak. Valószínűnek látszik, hogy a természetes vízlefolyásokat tiszti-