Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpádkori településről

124 Gyulai Ferenc tották ki egykoron és használták fel a település vízmentesítésére. Az ásatás során több mindennapi használati tár­gyat (cölöpök, gerendák, őrlőkő töredékek, sarló­nyél, favödör maradványai, orsógomb, bőr lábbeli hátsó kérge stb.) találtaik. A nagy mennyiségben előkerült cserepek kisebb­nagyobb edények, fazekak perem-, alj- és oldal töredékei voltak. Anyaguk ugyanaz a homokkal soványított agyag, mint az 1934. évi ásatásból elő­kerülteké. Színük többnyire fekete, de előfordul­nak téglavörösek is. Díszítésük változó; javarész­ben vízszintes és huÜámvonalkötegekkel díszítet­tek, de számos közülük díszítetlen. Az ásatás ve­zetője, KRALOVÁNSZKY Alán szerint valameny­nyi kora Árpád-Jcori, a X— XI. századból származ­nak. A réteg tényleges korát — megítélésünk sze­rint is — a már említett 1934-ben megtalált és a X. század közepére datált fülbevaló adja (SZŐKE 1962, 52.). Három tüzelőhely nyomait is megtalálták. Érde­kes, hogy a tüzelőhely kövein különösebb égési nyomok nem figyelhetők meg. A tüzelőhelyek alja csak foltokban volt pernyés. Égett fadarabok mel­lett ezek környezetéből került elő az archaeobota­nikai anyagok túlnyomó része. Mindez a telep rö­vid élettartamára és időszakos használatára utal. A helyszínen elsősorban vízicsigákat (Planorbis sp., Planorbarius sp., Anisus sp.) és balatoni festő­kagylót (Unió pictorum L. ssp. balatonicus KÜSF.) találtak FÜZES Miklós meghatározása szerint. Az éti csigahéjak és az előbb említettek sem voltak megégve. Részben subfossilisan fakultak, részben többé-kevésbé színtartóak voltak. Vagyis részben a réteggel egyidősek, illetve mások lényegesen ké­sőbbiek, a XVIII. század utániak. A rengeteg csigaház és kagylóhéj mellett állat­csontok is előkerültek. MATOLCSI János megha­tározása szerint ezek étkezési hulladékok voltak: 30 db juh és kecske, 18 db sertés, 2 db kutya, 3 db madár és 1 db harcsa csont (TAKÁCS István szí­ves szóbeli közlése). A 2 db kutya csont megítélé­sünk szerint lehet élelem, de kultikus cselekmény nyoma is. Jelentőségük mindkét esetben nagy. Az ásató régész a feltárt területet egy faház ma­radványának és az előtte levő gazdasági udvarnak tartja (KRALOVÁNSZKY 1965, 49.). Az ásatásból előkerült gyér számú leletanyagból Fonyód-Bélatelep egykori lakosainak ethnikumi hovatartozására megnyugtató módon következtetni nem lehet. Itt kell megjegyezni, hogy BÁLINT Csanád a telep lakóit a „BJELO BRDO" kultúrá­hoz sorolja (HAJDÚ et al. 1976. 159—162.), MÜL­LER Róbert (szíves szóbeli közlése) szerint szláv népesség lakta a telepet. A Fanyód-Bélatelep-i 1964. évi ásatás hydroló­giai szempontból is igen jelentős eredménnyel zá­rult. Egy hosszantartó vita, a Balaton Árpád-kori vízállásának kérdése véglegesen eldőlt (BENDEFY —V. NAGY 1969, 27., 52., 53.; SÁGI 1971, 487.). A Balaton vízállása 1863, a Sió csatorna megnyi­tása előtt csak a klíma függvénye volt. A római korban és a magyar honfoglalás idején a Balaton vízállása rendkívül alacsony volt. A palinológia 1220-ig erősebb felmelegedéssel számol, majd attól kezdődően nedvesebb, hűvösebb klímával. FÜZES Miklós szerint ezzel van összefüggésben, hogy a IX— X. század fordulóján a Középső-Csernozjoim területen húzódó ligetes-sztyepp area határa dé­lebbre húzódott. Fonyód-Bélatelep 1964-ben feltárt kultúrrétege 103,4 m A. f. magasságban volt. (Megj.: a mai balatoni közép vízszint 104,5 m A. f. (A telep már eleve tőzeggel fedett részen létesült. Az itt megtalált tüzelőhelyek környékén jelentős mennyiségű faszenült botanikai anyag volt. A tő­zeg kapillaritását figyelembe véve a telep életé­ben a Balaton vízszintje legfeljebb a 102,4 m A. f. magasságot érhette el, de inkább alatta maradt ennél. A régészeti anyag alapján tág időhatárok közé (IX— XIII. század) sorolt telep életét archaeo­hydrológiai megfontolások alapján is a X. szá­zad közepére tesszük (SÁGI—FÜZES 1973, 256.). A X. század közepi alacsony vízállást csapadék­szegény, meleg klímával magyarázhatjuk. Ez a me­leg, csapadékszegény klíma a Kárpát-medencétől keletre levő népek területén a földművelésre és a legeltető állattenyésztésre katasztrofális hatással lehetett. Népvándorlási mozgalmat indított el, melynek következtében a magyarság 895-ben Etelközből a Kárpát-medencébe érkezett. A kaposvári Rippl Rónai Múzeum az Árpád­kori település kiterjedésének meghatározása céljá­ból 1981-ben próbaásatást folytatott. Az ásatásra ekkor már csak egész kis nyílt terület állt rendel­kezésre. A telep folytatását nem találták meg, csak néhány szórvány lelet (cseréptöredékek, állatcson­tok) került elő. Megállapítást nyert, hogy az Ár­pád-kori telep Fonyód-Bélatelepen a Balassi Bálint utcában időközben felépült DÉLVIÉP üdülő felé húzódott. 3. A növényleletek begyűjtése és feldolgozása Az archaeobotanikai leletek begyűjtése során, még a növényi leleteket tartalmazó réteg kiisza­polása előtt FÜZES Miklós in situ számos értékes megfigyelést tett: — A mocsári és kozmopolita, valamint adventiv gyomnövények magvai az ásatási szelvények különböző mélységeiben eltérő gyakorisággal fordultak elő. Nem így a gyümölcs marad­ványok, amelyek a már említett három tüze­lőhely környékére koncentrálódtak. — Egyazon faj magja egy szelvényen belül el­térő mélységekben is előforult. így pl. a ba­rack csonthéja a X. szelvény 1. és 2. ásó-

Next

/
Thumbnails
Contents