Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez

112 Müller Róbert szárak maradtak meg jobb állapotban. A karokat a medencére hajlították. Vázhossz: 158 cm. Mellékletek: 1. Fülbevaló a koponya jobb oldalán. Vékony bronzhuzalfoól hajlított ovális karika, egyik vége hegyes, a másik megvastagított és oktaéder díszben végződik. Átm. : 3

r

4—2,6 cm; a dísz: 4x4x8 mm (ltsz. : 72.104.1.); 2. Kosárkás függő a koponya bal oldalán. Az ezüsthuzalból hajlított karika egyik vége hegyesedő, a másikra kis csövet húztak, ezáltal a karika zárhatóvá vált. A vékonyabb huzalból hajlított, áttört kosárka torzult, hiányos. Fedőlemezét három rovátkolt huzalkarika és a közepén kiemelkedő félgömb díszíti. Karika átm.: 3,0—2,5 cm, kosárka átm.: 1,1 cm (ltsz.: 72.104.2.). 4. kép. 1971 90. sír. Ny—

К tájolás, gyenge fenntartású férfi váz. Sírm.: 111.19 m A. f. A lekerekített sarkú sírgödör 225x62 cm. Északnyugati részén és a koponya alatt egy-egy kisebb tégladarab. A váz felett és alatt deszkanyomok figyelhetők meg, mérhető szélességük 40 cm. A nyújtott testhelyzetű váz hossza 161 cm. Karok kinyújtva a combcsonton. Melléklet: 1. Bronzcsat a jobb medencelapát felső szélénél. Az öntött csatkarika ovális, átm. : 3,5—2,2 cm. A csatpecek hegedű alakú, vége legörbített. Felülete sérült, így nem állapítható meg, hogy eredetileg díszített volt-e? H: 3,2 cm (ltsz.: 72.105.1.). 4. kép. Az ismertetett tizenegy sír közül mindössze háromban nyugodott férfi, a többi nő. Nyilvánvaló, hogy a hiányzó férfi sírokat a melléklet nélküli sírok között kell keresnünk, mint ahogy a melléklet nélküli női vázak között is bizonyára vannak még VI—

VII. századiak. Mint említettük, az eddig feltárt VI—

VII. századi temetkezések között a bazilikában és a horreum mellett is kerültek elő melléklet nélküli sírok. Itt a temető keleti, szegényebb felében különösen számolnunk kell ilyen temetkezésekkel. A köznépi temető nyugati felében előfordult, hogy díszes ezüstövvel temették el a férfiakat (BÓNA 1982—83, 117—119.), itt legfeljebb csak bronzcsait jutott nekik. Egy valamirevalóbb női sírban függőt, gyöngysort, stúlustűt, karperecet és gyűrűt várhatnánk. Ebben a temetőrészben az öt fajta ékszer közül legfeljebb négy fordult együtt elő. az 1971/85. sírban. A szegénység jele, hogy szinte kivétel nélkül a hosszú használat során megkopott vagy hiányos állapotban kerültek sírba az ékszerek, a gyöngysorok viszonylag rövidek, és két esetben is a fülbevalópár két tagja eredetileg nem alkotott párt. A leletek értékelésével most nem foglalkozunk. Legfontosabb analógiáikat, azok elterjedési területét, amelyek alapján azok egy — Bizánc által erősen befolyásolt — sok vonásban egységesnek tűnő európai kultúrába illeszthetők, a horreumi temető kapcsán Barkóczi L. (BARKÖCZI 1968.) és Sági K. (SÁGI 1970.) már bemutatták. Két dologra azonban szeretnénk a figyelmet felhívni. Az 1971/73. és az 1971/88. sírban kosár kás függő és oktaéder függő együtt fordult elő. Amennyiben elfogadjuk — és a régészeti adatok erre utalnak —, hogy a kosárkás függőkkel jellemezhető népesség 568-ban vagy közvetlenül utána költözött be Fenékpusztára és környékére, ez a két sír azt bizonyítja, hogy az V. századi későantik népesség kedvelt ékszere, az oktaéder függő a VI. század második felében, esetleg még a VII .század eljén is használatban volt.

2

'' Ez még hihetőbbé válik, ha arra gondolunk, hogy az osteoserologiai vizsgálatok alapján a fenékpusztai erőd népessége 588 és 630 között két rétegből állt, és a bevándoroltak mellett a helyben továbbélő későantik népesség jelenlétével is számolnunk kell. Még azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ezeket esetleg Fenékpusztán készítették. Ugyanis az 1971 4fj. sírban a kosárkás függők lehető legegyszerűbb és legolcsóbb változata került elő. A kosárkát nem külön öntötték és forrasztották utána rá a hurkcsan meghajlított karikára, hanem az egészet együtt öntötték bronzból. Ezt a megoldást a kosárkás függők külföldi lelőhelyeiről nem ismerjük, így lohetséges, hogy helyben készült.5 A VI—

VII. századi népesség ethnikumának meghatározásánál 'i'oritos szerepet kapott a temetkezési ritus is, nevezetesen a kőpakolás. Barkóczi L. a helyben továbbélő népesség szokásának tartotta ezt a rítust (BARKÓCZI 1968, 288.), míg Sági K. szerint az 5fj8 körül bevándorló új ethnikum hozta magával ezt a szokást. (SÁGI 1961, 426., SÁGI 1970, 165—166.) Ebben a temetőrészben is előfordul a kőpa kolás feltehetően későantik temetkezésben,'-'

1

' és a IX. századi sírokra is ez a jellemző, holott a VI—

VII. századi és a IX. századi népesség között nem lehet közvetlen ethnikai kapcsolatot félté telezni, amint erről a későbbiekben még szólunk. Klég

r ha itt annyit említünk, hogy a IX. századi sírokból hiányzik a „keszthelyi kultúra" minden jellegzetes lelete, és a VI—

VII. századi temetkezésekkel ellentétben kifejezetten gyakori az ételmelléklet (kerámia vagy fa vödör). A bemutatott 11 sárra sem egységesen jellemző a kőpakolás, sőt nagyjából egyenletes a kő nélküli (1971/46., 77., 87.), az egy—három kővel kirakott (1970/4., 197134., i61

M 90.) és a sok kővel körberakott (19701., 1971/42., 85., 88.) sírok aránya. A bazilikában éppúgy előfordulnak kőkapolás nélküli sírok, mint a horreumi temetőben. IV. Kovrig I. vetette fel, hogy a fenékpusztai erőd népessége ,a VII. század elején a nagy pusztulás után elhagyta az erődöt és Keszthelyen folytatta életét. így ,az erőd eg'észen a IX. századig lakatlan maradt. (KOVRIG 1958, 68—69.; KOVRIG 1960, 165.) Fenékpuszta VII—

VIII. századi lakottságának legfőbb bizonyítéka az ú. n. II. ókeresztény bazilika,, amelynok története

1 — ásatója szerint — „iga-