Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Müller Róbert: Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez
Megjegyzések Fenékpuszta történetéhez 113 zolja a későcsászárkortól a honfoglalásig a vallásés településkontiinuitást, a romanizált népesség továbbélését." (SÁGI 1961, 440.) Elsősorban a bazilika korai történetére vonatkozóan vetette fel Barkóczi L. és Salamon A., hogy meg kellene vizsgálni, helyes-e ez a periodizáció? (BARKÖCZI—SALAMON 1984, 175.) A következőkben a bazilika építéstöriténetének késői fázisával kívánunk röviden foglalkozni. A bazilika helyén már az erőd megépítése előtt is állt épület. Az erőd felépítésével egyidejűleg egy 16,25x16,25 m-es, részben fűthető profán épületet emeltek, amit aztán a IV. század végén narthexszal, porticusszal és apsisszal rendelkező bazilikává alakítottak át. Az V. század közepi nagy pusztulás után a belső közfalakat lebontották, a tetőszerkezetet tartó faoszlopok helyére öt-öt kőoszlop került, és így egy háromhajós bazilika jött létre. Ez az épület hosszú ideig állt fenn. A környezet felszíne közben annyira megemelkedett, hogy három lépcsőt kellett építeni, és ezen keresztül lehetett lejutni. 630 táján az erőddel együtt a bazilika is áldozatul esett a pusztulásnak, a hajóba temetettek sírjait is kirabolták. A pusztulás után gyors helyreállítás következett, amelynek során a keleti oldalon két oldalapsist építettek. Az utolsó építési periódusok a IX. századra keltezhetők, amikor az északi oldalt támpillérekkel erősítették meg. a déli oldalon pedig egy kis oldalkápolnát emeltek. A bazilika sorsa több mint 500 év után pecsételődött meg véglegesen, amikor a honfoglaló magyarok az erőddel együtt felégették. (SÁGI 1981.) A feltárás publikációja nem ad választ minden felmerülő kérdésre, és úgy véljük az építéstörténet másképp is rekonstruálható. A legutolsó építési periódus során készült az oldalkápolna és az északi fal támpillérei. méghozzá a IX. században. Ennek a periódusnak azonban az egész bazilikában hiányzik a padlója. A keresztmetszeten azonban az ásató a hajó harmadik járófelületével egy nívón padlót jelez az oldalkápolnában, méghozzá a második járószint jelével. (SÁGI 1961, 19. kép.) Az ásató úgy vélte, hogy a IX. századi járószintek csak az erőd déli felében maradtak meg, ahol Csák A. IX. századi leletanyagot is talált. A IX. századi járószint azonban az erőd északi felében is több helyen megmaradt, mint pl. az ún. I. ókeresztény bazilika déli oldalához épített féltetős épületnél, az ászaki -erodkapubsn (MÜLLER 1979, 138.), sőt még közelebb az északi erődfalon nyugatról az első toronyban. (MÜLLER 1973, 42.) A bazilika második periódusában annyira megemelkedett a. körnvezet. hogv három 25 cm-es lépcsőfokon lehetett csak lejutni a hajóba. Ez kb. 75 cm-es környezetfeltöltődést jelent, amiből a harmadik periódus készítésekor csak 50 cm-t töltöttek fel, tehát a bazilika járószintje még mindig alacsonyabb volt a környezeténél. Milyen érvek szólnak a IX. századi építés mellett? Gyakorlatilag csak az, hogy a kápolna és a támpillérek falazóanyagában bazalt is előfordult, és a korábbi építkezéseknél a bazalt hiányzott. Ezt az érvelést nem erősíti, hogy Csák A. is talált bazaltot az „A" épületben, ahonnan hullámvonaldíszes későnépvándorlás-kori kerámia is ismert. (SÁGI 1961, 436.; SÁGI 1970, 195.) Megemlíthetjük, hogy az előzőekben leírt sírok közül az 1970/4. sírban a nagyobbik kő bazalt volt, tehát a bazaltot az 568—630 között itt élt népesség használhatta már, akár építkezésre is. Annál több indokunk lehet a bazilika IX. századi használata ellen. Alig hihető, hogy a Conversio Bagoariorum et Carantanorum, környékünk legbecsesebb IX. századi írott forrása ne tett volna említést erről a jelentős építményről, ha ez funkcionált volna. Bogyai T. meg is kísérelte, hogy a CBC 13 adatát, amely szerint 864. karácsony másnapján Adalwin salzburgi érsek, — aki előző nap még Zalaváron (Mosaburg) tartózkodott — Wittimar birtokán Szt. István protomartir tiszteletere szentelt fel egy templomot, azonosítsa a fenékpusztai bazilikával. 27 Éppen Sági K. bizonyította be, hogy Zalavár és Fenékpuszta ugyan alig 9 kmre van egymástól légvonalban, de a IX. században csak a mai Sármelléken, Aisópáhokon és Keszthelyen át lehetett az egyik helyről a másikra átjutni, ami kb 30 km-nyi út. Ez viszont megfelel egy egynapi kocsiútnak, tehát Wittimar birtokának valahol a Zalavári háton kellett lennie.8 Simonyi D. egy 879-ben kelt oklevél alapján Fenékpusztát Quartinahaval azonosította. Ez Gudbato birtoka, amelyen a Szt. János evangélista tiszteletére szentelt templomot említi a forrás, amit a II. sz. bazilikával azonosított (SIMONYI 1962,27—30.) Sági K. cáfolta ezt az elképzelést is, hisz Gudbato birtoka egyrészt a Balaton mellett helyezkedett el, másrészt lenyúlott a Zala folyóig. Tekintve, hogy a IX. században még Balatonhídvégnél ömlött a Balatonba a Zala folyó, ennek környékén kell ezt a birtokot és a rajta épült templomot keresnünk. (SÁGI 1968a, 41—42.) Egyébként is alig képzelhető el, hogy amennyiben Fenékpusztán a IX. században átépítik és használják a bazilikát, tehát komoly keresztény közösséggel kell számolnunk, ezek ne temetkeztek volna a bazilika köré, amint ez a kor szokása volt. Ezzel szemben a IX. századi temető a déli erődkapu előtt helyezkedik el, és az eddig közölt temetőrész (CS. SÓS 1961) éppúgy, mint az általunk feltárt sírok pogány rítusra engednek következtetni. 2 " Fenékpuszta tehát a IX. században lakott volt, sőt lakói meg is lettek talán keresztelve, de keresztény hitük teljesen felületes lehetett, és véleményünk szerint a bazilikát nem is használták.
