Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

1. KOVÁCSMŰHELY A múzeumi falu legszélén - ahol ez a tűzveszélyes szakma a falvakban is helyet kapott -, azaz a bejárat mellett foglal helyet a Hottóról származó kovácsműhely, a kiállítás egyetlen földből épült vert falú épülete. A műhely egy helyiségből áll. Előtte vastag tölgyfaoszlopokkal megtámasztott tető alatt, az úgynevezett patkolószínben tartotta a kovácsmester a javításra váró eszközöket, és itt patkolta a lovakat is. Göcsejben a leírások szerint az önálló iparral foglalkozók közül a legtöbben a cipészek, csizmadiák és a kovácsok voltak. A kovácsmunkára a gazdálkodásban gyakran volt szükség, hiszen mindig akadt egy-két kicsorbult vagy eltörött szerszám, vasalásra váró kerék, amit sürgősen javítani kellett. Az a gazda, akinek kevés birtoka és sok gyermeke volt, szívesen küldte az egyik fiát kovácsnak vagy bognárnak. A szakmát tanult fiúknak így nem a birtokból, hanem a mesterségükből kellett megélniük. A kovácshoz mindig szívesen jártak a falusiak, hiszen jól értesült emberek voltak, miután mindenki, aki megfordult náluk, innen-onnan híreket hozott. A lópatkolás, vagy a szerszámok javítása közben a kovácstól értesültek a falu és a szomszédos települések történéseiről is. A kovácsok közül sokan a gyógyításhoz is értettek, így ha foga vagy csontja fájt valakinek, hozzájuk fordultak segítségért. A falumúzeumban látható műhely és a berendezett tárgyak múzeumba kerülésük előtt Soós Antal, hottói kovácsmesteré voltak. A 75 éves mester mindaddig dolgozott műhelyében - amit a családja már 100 éve használt - , amíg el nem adata az épülő kiállításba.