„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

„Álltunk szótlan, én meg a rendőr; egymásra fogott magyarok,... " Gérecz Attila: A rendőr 1956. DR. MARX GYULA: AZ ÉN 1956-ом A „kiscsoport" 1949 őszén kezdtem tanulmányaimat a pécsi orvostudományi egyetemen. Eredetileg nem erre a pályára készültem, az volt az elképzelésem, hogy olyan hivatást választok, ahol emberekkel foglalkozhatom. Inkább a társadalomtudomány vonzott, a politika, a szociológia, sőt még a hadtudomány is érdekelt. Az 1948-ban bekövetkező társadalmi és politikai változások azonban olyan gyökeres fordulatot jelentettek, hogy úgy éreztem, világnézeti elkötelezettségem miatt sokféle lehetőség bezárult előttem. Két út maradt nyitva számomra, vagy pap, vagy orvos leszek. Ez utóbbit választottam. Az egyetemen sok olyan társsal találkoztam, aki hasonló megfontolásból került oda. Még romjaiban létezett az egyetemi lelkészség, elsősorban szociális vonatkozásaiban, pl. működött a katolikus menza, amely találkozási lehetőséget biztosított a hasonló gondolkodású hallgatók számára. Sokan egymásra találtunk, és közösen kerestünk utat ahhoz, hogy a szakmai tanulmányok mellett világnézeti továbbképzésünk is lehetővé váljon. A megoldást a kiscsoportos munkában találtuk meg, melybe igen nagy elánnal vetettem bele magamat. Szinte önként adódott, hogy Baján Mária évfolyamtársammal, az ő barátnőjével, Kutschera Gabriellával, valamint Pölcz (Pákozdi) Lajossal és Borián Árpáddal egy kiscsoportba kerültünk, hiszen csaknem mindannyian, reggelenként ugyanabban a templomban találkoztunk, és onnan indultunk az egyetem felé. Ehhez a társasághoz tartozott még egy rövid ideig Kozma Gyula és Regőczy Ervin, akiknek a második évfolyam után sikerült áthelyeztetni magukat a budapesti orvostudományi egyetemre. Már az első évfolyam legelején „ráéreztünk" arra, hogy valamiképpen hasonló gondolkodásúak vagyunk. Akkoriban egy elejtett félmondatról, önkénytelen grimaszról vagy gesztusról is felismerték az emberek a társat a másikban! Gyorsan tisztázódott, hogy azonos értékrenddel és nézőpontból szemléljük a világot. Összejártunk, sok érdekes kérdést tárgyaltunk végig, volt humor, hülyéskedés, de összetartás és egymás segítése egyaránt. Ez a baráti kör időnként szűkült, pl. mikor a pestiek átiratkozhattak a SOTE-ra, majd tágult, mikor már jogászok is csatlakoztak 87