„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

NAPLÓTÖREDÉK 1956-BóL úgy jellemezte, hogy „egy öreg néni odatipeg hozzánk", engem úgy képzel el, hogy épp külföldi kiküldetésből érkezem. Egy picit féltékeny voltam Zsuzsára, mert olyan tehetséges és biztos boldog jövő vár rá. De soha nem fogom irigyelni, hiszen a legjobb barátnőm. I956. szeptember I9. Arról beszélgettünk, hogy ha ma egy lánynak olyan szavakkal vallanának szerelmet, mint Petőfi „Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál"... sorai - akkor a lány kiröhögné a fiút. Ez tényleg így van. Pedig a szerelem most is éppoly nagy érzés, mint Petőfi idejében volt. Ezt én magam is átéltem már. Amióta egy klubdélutánon táncoltam P.-vel, azóta mindig csak rá gondolok. Mindent tudok róla, azt is, hol, merre jár, kik a barátai, s minden nap látom. Nekem az is öröm, ha együtt pingpongozunk, kosarazunk, s egyáltalán, ha egy levegőt szívhatok vele. Sajnos, ő engem nem szeret. Jónéhány hete egy kosármeccsen a könyökével úgy megütötte a homlokomat, hogy meg is dagadt. Fájt egy kicsit, de nekem még ez is örömet okozott és büszkén hordtam a kék foltot a homlokomon. Néha arra gondolok, ha meg kellene halnom, az lenne az utolsó kívánságom, hogy vele beszélhessek. Érte minden áldozatot vállalni tudnék. Pedig nem nagyon érdemli meg. Tavaly év végén pótvizsgára bukott. 1956. szeptember 21. Testnevelés órán Héthársi Margit kismacska-ugrásnál elesett és betörte az orrát. Szegény Margit a legnagyobb méretű lány az osztályban, hosszú a keze, lába, nem csoda, hogy nem tud „kismacskát" ugrani. Zsuzsával kettesben ápoltuk, mert nagyon vérzett az orra. Délután meglátogattuk a kollégiumban és vittünk neki 10 dkg cukrot fájdalomcsillapítónak. 1956. október 6. Amikor még kisiskolás voltam, október hatodikát ugyanúgy meg szoktuk ünnepelni, mint március 15-t. Március 15-e számomra a színeket, a piros, fehér, zöldet, a kék eget és a napfényt jelenti, nomeg a reményt, október hatodika pedig a szürkét és feketét, a gyászt. Elsős voltam, amikor Pósa Lajos: Október 6-án című versét szavaltam az iskolai ünnepélyen. Azóta tudom, hogy a haza legjobbjai mindig a vérpadon pusztulnak el. Ma rendezik Rajk László és társai újratemetését. Nagyon keveset tudtam eddig Rajkról. Arra emlékszem, hogy Pesten a kollégiumban egy 1ЗЗ