„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

CZEGLÉDI EDIT vasárnap délelőtt végig kellett hallgatni a Rajk pert a rádióban.

8 Nagyon unalmasnak találtam. Én akkor 12 évesen olyan buta voltam, hogy azt hittem, hogy helyszíni közvetítést hallgatunk. Csak később jöttem rá, hogy Rajk László és társai ekkor már három éve halottak voltak. Most viszont exhumálták őket, és a temetésükön visszavonják az ellenük hozott vádakat. Igaza van Édesapámnak, amikor azt mondogatja, hogy a mai jogi gyakorlatban „Igazság nincs, csak indokolás". Azt is csak most kezdem érteni, hogy Édesapám miért lett polgári peres bíró, és miért nem volt hajlandó soha politikai ügyekkel foglalkozni! 1956. október 24. Amikor reggel órák előtt az iskola udvarán gyülekeztünk, mindenki arról beszélt, hogy Budapesten diáktüntetés volt, állítólag a diákokra lőttek és sokan meghaltak. A rádió úgy számolt be a történtekről, hogy az ellenforradalmi fasiszta csőcselék támadást indított a demokratikus rend ellen. Én akkor hallottam erről először. Pedig tudom, hogy Édesapám a magyar és külföldi híreket egyaránt meghallgatja, mégsem beszél erről velünk soha. Mindent tud, de minket nem világosit fel. Miért? Csengetés után felmentünk az osztályokba és éppúgy folyt a tanítás, mint máskor, de azért valami nyugtalanság vibrált a levegőben. 1956. október 26. Rendkívüli események történtek az elmúlt napokban Magyarországon, de hogy mi az igazság, azt pontosan senki sem tudja. A magyar rádió is egyszer így, egyszer úgy nyilatkozik. Október 23-án, kedden este Gerő Ernő, a Központi Vezetőség első titkára Belgrádból visszatérte után beszédet mondott a rádióban. Tudta, hogy a nép végtelenül izgatott, s nyugtató beszédet kellett volna mondania, neki viszont esze ágában sem volt a kedélyeket csillapítani. A diákság már kora délután megkezdte a felvonulást Pesten. Minden egyetemen megfogalmazták a hallgatók kívánságait és az ifjúság egyre növekvő tömegben vonult a Parlament felé. A Petőfi-szoborál Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti dalt és a tömeg kórusban ismételte: „A magyarok istenére esküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk." A Gorkij iskola kollégiuma, ahol Czeglédi Edit 1952-55 között az általános iskolai tanulmányait végezte 1З4