„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Czeglédi Edit: Naplótöredék 1956-ból

NAPLÓTÖREDÉK 1956-BóL nék olyan lenni, mint Erzsike az Új földesúrban, aki csupa szív, lélek, jókedvű lány. Vagy olyan, mint Mária a Minden poklon keresztül című regényben, aki az asszonyi hűség, a férj iránti szeretet mintaképe. Az Enyém, tied, övében Serena alakja az eszményképem. Serena olyan feleség, akire a férje rábízhatja a lelkét is. Dehát én nagyon messze vagyok ettől! Jókai nó'alakjai mind szépek, még a gyűlöletes, démoni nők is. Én pedig sajnos, nem is tudom, milyen vagyok. A napokban Pali (a bátyám) már kora reggel elkezdte mondogatni, hogy „seggenagy" vagyok meg X lábú és hasonlókat. Édesapám meg akart védeni, és azt mondta, hogy olyan alakom van, mint a milói Vénusznak, az pedig a legideálisabb nőalak. Pali rögtön rávágta, hogy olvasta valamelyik újságban, hogy ma már nem tartják szépnek az olyan telt alakot, s a szépségversenyen már a selejtezőből is kiesett volna. Aztán hol békának, Cilinek, bumburnyáknak vagy dégénérait tyúknak nevez, és ez engem rettenetesen elkeserít. Ha így beszél velem Pali, szeretnék elmenekülni, nem is tudom, hová... Pedig én szeretem Palit. Születésnapjára is vettem neki egy pingpong-labdát. Bezzeg ő énrám nem gondolt! Most, amikor a 16. évemet betöltöttem, megfogadom, hogy ÚJ ÉLETET KEZDEK! Érettségi után egyetemre vagy főiskolára szeretnék menni, és ehhez a kötelező tananyagon kívül nagyon sokat kell tanulnom. Év végére jeles (talán kitűnő) eredményt szeretnék elérni. Kosárlabdázni, pingpongozni, hegedülni továbbra is fogok, de az időmet jobban be akarom osztani. 1956. március 24. Az új életet csak hétfőn fogom megkezdeni, ma ugyanis beszedtem mezőgazdaságtanból. Semmi előjel nem vallott arra, hogy felelni fogok, így aztán nem készültem. Az állatok kiválasztó szerveiből kellett volna felelnem. Tehát, hogyan, mitől pisil, k...l a ló, a tehén stb. Hát, ez aztán kit érdekel!... Ebéd után sokáig pingpongoztunk, este egy Shakespeare előadást hallgattunk meg a TIT klubban. Holnapra megint nem tudtam mindenből fölkészülni. 1956. március 25. Tegnap délután szavalóversenyt rendeztek az iskolában, amelyen én is indultam. Amikor a Havasok és Riviéra

4 című verset szavaltam, elkezdett remegni a lábam, aztán már az egész testem remegett az izgalomtól. A Várj reám

5 volt a szabadon választott versem, az már sokkal jobban sikerült. 4 Ady Endre verse. 5 Konsztantyin Szimonov költeménye. I27