„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet

CSERTÁN FERENC játszottunk, játékaink jelentős része a felnőttek munkájából merített témát. Tömegkommunikáció nem lévén, információkat az idősebbek elbeszéléseiből szereztünk. A korabeli falu gyerekeinél így ivódott be tudat alá a szakma szeretete és ismerete. Az emberek megítélésében a közösség értékhatárokat szabott, amit a gyerekek is azonnal átvettek, volt, akinek az elbeszélését tágra nyílt szemmel hallgattuk, másokat megmosolyogtunk. A gazdaság alkalmazottjai között szép számmal voltak olyanok, akiknek a munkaviszonya generációkra visszamenőleges volt. Őket külön is tisztelni tanultam, patriarchális jellegű kapcsolatok alakultak ki, véleményüknek nem közvetlenül rájuk tartozó dolgokban is súlya volt. A háború közelről A történelmi vihar előszele 1944 őszén érte el falunkat. Ekkor még nem voltunk a veszélyeztetettség első vonalában. Meg kellett tanulni a „fiam, ezekről nem beszélünk, mert a család és Édesapád veszélybe kerülhet" szöveget, amely aztán 40 éven át sláger volt ebben az országban. Búcsúzni jött hozzánk a szomszéd falu zsidó boltosa, Goldstein úr. Édesapám rendszeres vevője volt, és becsületes embernek tartotta - tízéves fejjel rosszat sejtő borzongással néztem a megkülönböztetés sárga csillagát, az izmusok egyik változatának borzalmát, amelyet rövidesen követett a vörös. A faluban nem volt táptalaja a szélsőjobbnak. Utóbb tanúsított magatartásuk alapján megállapítható, hogy azok a potenciális (későbbi) kommunisták lettek nyilasok, akik nem győzték bevárni a hatalomra kerülés vörös útját. Nem voltak sokan, de ahhoz elegen, hogy lassan beköltözzön a faluba a szorongás. Decemberben katonákat szállásoltak be a faluba. Mi az elsők között voltunk kijelölve, először egy német egységet kaptunk lakóul. Mivel szüleim ambíciója folytán ekkor már folyékonyan beszéltem németül, pillanatok alatt a katonák kedvence lettem. Későbbi nyelvtanulási ambícióimat ez a sikerélmény nagyban befolyásolta. Ezek az emberek nem voltak nácik, csak háborúban megfáradt katonák. Karácsonykor a misére is eljöttek velem, pedig ez náluk is tiltott magatartás volt. Közben a faluba vagy egy ezrednyi magyar katona érkezett, jószerével fegyvertelen és teljesen demoralizált menekülő alakulat. A front közeledtével egyre sűrűbben váltották egymást a beszállásolt vendégek. Megjelent az orosz légierő; féltünk a technika csodájának akkori mértékkel sem nevezhető, „Mari néni''-пек

1 csúfolt, valamint „Rata"

2 típusú Polikarpov tervezte (P02 típusú) sokoldalú, de a 2. világháborúban már elavult szovjet repülőgép, melyet elsősorban éjszakai zavaróbombázásra használtak. Jellegzetes hangja miatt kávédarálónak becézték, de nőkből álló személyzete miatt Mari néninek is hívták. 56