„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet

20. SZÁZADI ZALAI TÖRTÉNET gépektó'l, mert amíg a már évek óta „megszokott" angol-amerikai gépek véletlenül sem támadtak magányos civil célpontot, addig a szovjetek mindenre lőttek, ami mozgott, a szántóvető embertől a játszó gyermekig. Utolsó beszállásolt vendégeink egy magyar tiszti törzs tagjai voltak, akik értékes tanácsokkal szolgáltak az oroszok fogadását illetően, mert a többször gazdát cserélt területeken bőséges tapasztalatokat szereztek. A csapat egyik őrnagy tagja saját fiát tiszti szolgaként vitte magával. A fiú egyik este leült a zongorához és csodálatosan játszott. Szüleim később egy nevessé vált színészünket - Mensáros Lászlót - vélték benne felfedezni. Március 22-én a falu megtelt gépesített német alakulatokkal, kertünkbe pedig a Szent László hadosztály

3 szállásolt be. Másnap a csapatok harc nélkül elvonultak, este jött a „Mari néni" és megbombázta a kertünket, ahonnan a szentlászlósok már elmentek. Igaz, hogy a 2 holdas területet nem találta el, a kisméterű robbanószerkezetek az utcára estek, kb. 120 méterre a házunktól, és egy öregassszony életét oltották ki. Másnap, 24-én, nagycsütörtökön bejöttek az oroszok. A magyar tisztek tanácsa szerint az egész major - vagy 50 ember - bevonult a házunk pincéjébe. A fiatal nők öregasszonynak álcázták magukat. E módszer jónak bizonyult. A „zabráló" oroszokat láthatóan feszélyezte a sok ember. Megelégedtek a bejárathoz közel lévők óráival, jegygyűrűivel, valamint, hogy biztosították őket arról, hogy nincs se „germán", se „burzsuj". A további hullámban érkező műgyűjtőknek azt kellett mondani, hogy azért nincs óra, mert a németek elzabrálták, mire a szovjet hadfi együrtérző dühvel fenyegette a „németeket". A legkritikusabb időket sikerült így átvészelni. Később azonnali hatállyal kitelepítettek mindenkit a házból, mert a parancsnokság költözött oda. Néhány hét múlva mehettünk vissza. A kép, amit ott találtunk, elszomorító volt. Minden teljesen szétszórva és összetörve. Nem is a zabrálás volt a legjellemzőbb, hanem az értelmetlen rombolás és a „kincskeresés". A bútorokat felhasogatták, minden rejtettnek vélt zugot feltéptek, a porcelán tányérokat az ablaküvegbe vágták, a fiókokból mindent kiborítottak, a fényképalbum összes képét kiszedték és szétszórták, a gyerekjátékot összetörték. A gazdaság teljes állatállományát elhajtották (mintegy 120 szarvasmarhát, 20 lovat, 50 sertést, és 1000 juhot). Mi így „szabadultunk fel". A történelmi fordulatot mindenki a maga módján élte meg. A falu határában magányos visszavonultságban élt egy öreg ember. Az első világháború után harcolt a Vörös Hadseregben, várta a szovjet A 2. világháború idején már elavultnak számító, 4 géppuskával felszerelt Polikarpov I-16-os szovjet vadászrepülőgép. Beceneve: Rata, patkányt jelent. 3 1944 októberében különböző alakulatok (ejtőernyős, testőr, tüzér stb.) töredékeiből létrehozott hadosztály, Szügyi László parancsnoksága alatt. 57