„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Egy diáklány megpróbáltatásai. Interjú Tirpák Endréné, Hári Margittal

EGY DIÁKLÁNY MEGPRÓBÁLTATÁSAI Üvöltözött, hogy mondd azt...! De nem mondom! Nem mondtam, mert nem volt igaza! Dehogy mondok én igazságtalanságot! Nem voltam én olyan, hogy besúgó legyek. Én olyat nem is ismertem. Besúgni valakit azért, hogy nekem könnyebb legyen?! Mi történt Szombathelyen? Amikor megérkeztünk, hívtak egy orvost. Ő adott nekem egy injekciót. Nem tudom, hogy miért kaptam, csak sejtem, mert utána legalább fél éven keresztül nem voltam „beteg". Szombathelyen talán három napot voltam összesen. Amikor sütött a nap, kitettek egy széket a fogda elé, és kiültettek a napra. Bennem olyan gondolat, hogy „Jaj Istenem, mi lesz velem!?" - nem volt. Csak voltam egykedvűen. Ezekben a napokban se nem mosakodtam, se le nem vetkőztem, se ruhát, se cipőt nem cseréltem, úgy voltam már második-harmadik napja, ahogy az iskolából elhoztak. Csak feküdtem a priccsen, ahol nem volt még egy pokróc sem. A cella sarkában volt egy vödör, azt reggelenként elvitte valaki. Enni, hajói emlékszem, jóízű rántott levest hoztak. Egyedül volt a cellában? Igen, egyedül. A harmadik vagy negyedik napon, megint este későn, kivittek az állomásra. Egy rendőr kísért fel az éjszakai vonattal Pestre. Én Pesten még azelőtt sohasem jártam. Azt sem tudtam, milyen az a Pest. Este nyolc óra felé indulhattunk el Szombathelyről, lehetett éjfél után egy óra, amikor megérkeztünk. Éjszaka volt, és én azon csodálkoztam, hogy minden ragyog. Gyalog mentünk az utcákon, a rendőr jött mellettem. Egyszer csak megálltam, mert láttam ám, hogy az egyik kirakaton hosszú reklám volt, az volt kiírva: Eszpresszó. Rácsodálkoztam, és azon morfondíroztam, hogy ez az eszpresszó? Hát, az nem egy nagy, piros autó? Mindig azt énekeltük, akkoriban az volt a sláger, hogy „Beülünk egy eszpresszóba, vagy sétáljunk egyet Budán?" Azt hittem, az eszpresszó egy autó! A rendőr rám szólt, hogy miért álltam meg? Megkérdeztem tőle, hogy az eszpresszó nem egy piros autó? Azt mondta: „Nem, hát!" - és jót nevetett rajtam. Hová vitték Margit nénit? Az Andrássy út бо-ba.

11 Nem voltam megbilincselve, de mindig vezetett, vagy mellettem jött a rendőr. Útközben bement egy trafikba. Azt mondta, várjam meg kint. Ha én Pestet úgy ismertem volna, mint ahogy nem, hiszen sose voltam még ott, úgy léphettem volna le, ahogy akarok! A rendőr vagy negyed óráig bent volt a boltban, én meg kint izgultam: „Istenem, de soká jön ez a jó ember! Jaj istenem, hát mikor jön már! Elveszek itt az emberek meg a házak között!" Már imádkoztam, hogy jöjjön végre ki a rendőr, mert annyira féltem 11

A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága 1949. febr. 18-án kelt véghatározata Hári Margit internálását rendelte el, „mert gyanúsított egyes személyek demokratikus meggyőződése ellen izgatott, valamint valótlan hírt terjesztett." (A dok. másolata Tirpák Endréné tulajdonában.) 41