„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Egy diáklány megpróbáltatásai. Interjú Tirpák Endréné, Hári Margittal

EGY DIÁKLÁNY MEGPRÓBÁLTATÁSAI Iából 10 tanulót.

10 Szörnyű időszak volt ez! Egykori hittanárunk, Mindszenty bíboros letartóztatása után hamarosan hoztak hozzánk egy ívet, melyen Mindszenty méltó megbüntetését kellett követelnünk. Ezt minden diáknak alá kellett volna írnia. Én akkor voltam negyedikes. Készültem az érettségire, megvoltak már az érettségi tételeim is. Mi történt az ívekkel? Aláírták? Nem írtuk alá. Előtte a tízpercben megbeszéltük, hogy senki nem írja alá, az osztály becsülete előbbre való, Mindszenty ellen nem léphetünk fel. Ő volt a papunk. Ő volt az iskolánk papja. Mindig ő vizsgáztatott bennünket. Szigorú volt és méltóságteljes, de nagyon felnéztünk rá. Tűzbe mentünk volna érte! Ugyanúgy a hittanárokért, az apácákért, a Sarlós tisztelendő úrért, mindenkiért. Becsöngettek, megkezdődött az óra. Én a második padban ültem, előttem Soós Lenke ült. Hátrafordult és azt mondta: „Ne hidd, hogy én nem írom alá azt az ívet, mert én le akarok érettségizni!" Nahát, nekem több se kellett! Mivel megkezdődött az óra, nem beszélhettem tovább, ezért fogtam egy papírt, ráírtam, hogy „Szégyelld magad! Egy tál lencséért el akarod adni a lelked üdvét? Mindszenty Téged nem bántott, te se bántsd őt, mert ha aláírod az ívet, megnézheted magad!" S azzal összetekertem, és előrenyújtottam neki. Az óra ment tovább. Ki volt Soós Lenke? Kezdettől ebbe az osztályba járt? Ő is bagodi lány volt, kezdettől odajárt. Lenke kicsit különc volt, nem nagyon szerették az osztályban sem. Mi történt ezután? Másnap mentünk az iskolába. Reggel megkezdődött a tanítás. Egyszer csak kopogtak az ajtón. A nevemet szólították. Kimentem, kint rendőrök vártak rám. A táskám bent maradt az osztályban. Mondták, hogy vegyem fel a kabátomat. Emlékszem, egy bordó háromnegyedes kabátom volt. Egész cipő, fekete harisnya, matrózblúz, rakott szoknya volt rajtam, ahogy nekünk akkor járni kellett. Beültettek az autóba és elvittek a rendőrségre. Akkor a kórházzal szembeni sarkon volt a politikai rendőrség. Ez 1949. február 3.-án történt. Buchwaldnak hívták az Ávó-st, aki vallatott. Egy magas, barna ember volt. Leült a karosszék karfájára, kezében lógatta a gumibotot, és amikor odavittek elé, megkérdezte, hogy én vagyok-e a Hári Margit. Mondtam, hogy igen. Akkor megmutatta azt a papírt, amit én a Lenkének írtam. „Te írtad ezt?" kérdezte. Megnéztem, és mondtam, hogy igen, én. „Aztán miért írtad?" „Azért, hogy ne írja alá az ívet, mert alá akarta írni." Ekkor kaptam az első pofont. 10 A történet feldolgozását Id.: Major Márta - Mészáros István: Lecke a hatalom megszilárdításának módszertanából. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok. 1997. 3-4.SZ. 157-191.P. 39