„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Illés László: Emlékezés múlt időkra

EMLÉKEZÉS MÚLT IDŐKRE szervezte pártját, azaz túlteljesített, láthatóan ott kívánta folytatni, ahol negyedszázaddal korábban abbahagyta. Egyik hű (és hírhedten részeges) segítőtársával (H.J.) együtt, pár nappal a kitelepítés eló'tt a Lentiben történt „eligazításról" visszatérve bekiabálták apámnak: „Most aztán elintéztük az Istók Vendelt, a nép ellenségét!" A „nép ellensége" ostoba szlogenje akkoriban igen divatos volt az üldözések során. A fenyegetés következménye valóban, pár nap múlva be is következett. Éjjel három órakor törtek rá szüleimre, s a legszükségesebb motyóik összeszedése után, három másik szerencsétlen, szegényparaszti családdal együtt kihajtották ó'ket a rédicsi vasútállomáson várakozó szerelvényhez. A hátrahagyott állatokat, a szegényes berendezéseket és egyéb javakat a következő' napokban kirendelt helybeliek „leltározták", és a hatóság osztotta szét különböző „rászorultaknak", így kapott pl. a gutorföldei jegyző is két télikabátot, így kapta meg a lenti-i pártbizottság egyik tagja bútorainkat, egy Zalaszentgrót melletti termelőszövetkezet három tehenünket, és! a helybeli párttitkár „sajátította el" szüleim földosztáskor kapott földjét. Mivel Pesten kollégiumban lakván, nem tudtam új könyveimet elhelyezni, azokat minden alkalommal hazavittem, (már akkor is nagy könyvbarát voltam), nos, most ezt a könyvtárat szekérderékra hányták és beledobálták a Lentin átfolyó Kerkába. Mint megtudtam, a kutyánkat, amely napokig a környéken vonítva kereste gazdáit, könyörületből egy vadász lőtte le. A többiekhez hasonlóan, szüleimnek is idős korukra kemény munkával összegyűjtött kis vagyonkáját gyakorlatilag kirabolták, ők maguk pedig egy szál ruhában földönfutókká váltak. Nem kívánom visszaemlékezésemben teljes név szerint megemlíteni (és ezzel megörökíteni) azokat a helyi párt és tanácsi személyeket, akik túlteljesítő buzgalommal segédkeztek szegényparaszti sorstársaik tönkretételében, a felsőbb szervek utasításainak serény végrehajtásában. A kitelepítések későbbi feloldása után ezekért a jogszabállyal leplezett (vagy anélkül végrehajtott) köztörvényes bűncselekményekért soha senkit nem vontak felelősségre. Nem várhatja hát senki tőlem, hogy akárcsak lélekben is megbocsássak nekik; s mivel már mind a temetőben nyugszanak, nem kívánhatom nekik az ősi egyházi kívánsággal, hogy legyen nekik könnyű a föld. Az 1953-as Nagy Imre-féle kormányprogram során felszámolták a kitelepítettek táborait; de tilos volt számukra visszatérni eredeti lakóhelyükre, valószínűleg azért, nehogy jelenlétükkel megzavarják üldözőik lelki nyugalmát. De hová is mentek volna vissza, hiszen kényszerűen elhagyott házukból még az ablakkereteket is kiszedték valakik; Szíjjártóházán szüleimnek a szó szoros értelmében nem maradt semmijük. így aztán a tábor feloszlatása után a Pest melletti Dunaharasztiban találtak egy düledező vályogház egy kis szobájában új „otthont", majd megvásároltak egy, az 1956. január 25-i földrengés során erősen megrongálódott házacskát, s azt újjáépítve váltak haraszti lakosokká. 27