„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Illés László: Emlékezés múlt időkra

EMLÉKEZÉS MÚLT IDŐKRE „határsávot" létesítettek, ahová csak külön engedéllyel lehetett belépni, s ahonnan 1950-ben sok ezer embert telepítettek ki. A következő levél már arról tudósított, hogy a „szállítmány" a Hortobágyra érkezett, ahol a szerencsétleneket az Óhat-Pusztakócs-i Állami Gazdaságban „telepítették le".

13 Abban a birkahodályban éltek három évig, amit a Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül

14 című filmjében lehetett látni a későbbiekben. A közeli Egyekről a gazdaságba bejáró egyik szakmunkás, (talán Nagy Józsefnek hívták) - egyáltalán nem veszélytelen - közvetítésével tudtam levélbeli kapcsolatot találni szüleimmel. S egy forró nyári napon, 1950 nyarán elindultam megkeresni őket azon a vidéken, ahol azelőtt sohasem jártam. Egy földrajz szakos kollégám keresett ki egy régi katonai térképet, amelyen jelölve volt Pusztakócs. Az egyeki vasútállomástól vagy 8 kilométerre fekvő tanyaközpontba jutottam a kiégett, szikes pusztaságon áthaladva, és találtam meg szüleimet, akikkel ekkor azonban csak rövid ideig beszélhettem, mert a rendőrőrsről felfedeztek, kiutasítottak és megfenyegettek: ha még egyszer beteszem a lábam a táborba, akkor „bevágnak oda engem is". Az ekkor ott töltött rövid idő alatt is sok mindent megtudtam arról, mi is történt? (Később, „konszolidáltabb" körülmények közt újra bejutottam illegálisan a tanyavilágba, amely ekkor gyakorlatilag koncentrációs tábor volt.) Az idehurcoltakat „osztályidegen ellenségként" tartották számon, és a legdurvább fenyegetésekkel és fenyítésekkel félemlítették meg. Jellemző a viszonyokra és bánásmódra, hogy pl. apámat bűnvádi eljárás alá vonták azzal az ürüggyel, hogy a házunk szérűjén lévő szénaboglyában a nyomozók fegyvert találtak. Az akkor is elvétve meglévő becsületérzés körébe tartozik, hogy apámat a Szolnok megyei bíróság felmentette a vád alól (ebben a légkörben!), mivel a házkutatás nem a vádlott jelenlétében történt. Mondanom sem kell, hogy apám semmiféle fegyvert nem rejtegetett, azt - ha volt -, a „nyomozók" rejthették csak oda. Az érkezettek első feladata az volt, hogy szinte szerszámok nélkül ki kellett takarítaniuk a majdan szálláshelyükül szolgáló birkahodályt, amelyben bokán felül állt az állatok ürüléke. Az ezután leterített szalma szolgált hosszú időre több száz embernek közös alvóhelyül. A viszonyok „rendeződése" után a rabok csoportosan mezőgazdasági munkára jártak, mindig rendőri felügyelet mellett. Ez különös megpróbáltatás volt azoknak, akik arisztokrataként, vagy értelmiségiként nem szokták meg a nehéz fizikai munkát. Anyám a földeken dolgozott, apám a tábor asztalosműhelyében. Fiatalkorában kitanulta a szakmát, dolgozott Nagykanizsán, Sopronban. 12 1948 júniusában - mivel Sztálin nem tűrte a szocializmus különutas építését - Jugoszláviát kizárták a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájából. 13

1950 és 1953 között a Hortobágyon létrehozott 12 zárt tábor egyike a pusztakócsi. 14 Gulyás János és Gulyás Gyula 1982 és 88 között készült filmszociográfiája a hortobágyi munkatáborokvilágáról. A film az 1988-as Filmszemlén dokumentum kategóriában fődíjat kapott. 25