„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Dr. Marx Gyula: Az én 1956-om

DR. MARX GYULA A „konszolidáció" kezdete. MUK Lassan visszatért a kórház élete is a szokott kerékvágásba. A munkástanács változatlanul működött, érdekes módon még 1957 elején is, míg az új igazgató át nem vette a hatalmat. Ez is szép csendben történt, mindig egyre többet voltjelen a kórházban, aztán egyszer csak megtudtuk, hogy ő az igazgató! Az osztályokon folyamatosan szaporodott a munka. Az oroszok mindenhol jelen voltak. Az országban berendezkedett a Kádár-rendszer, megszerveződött az MSZMP, néhány taggal a kórházban is. Közeledett március 15. !957 februárjában a suttogó közbeszédben egyre gyakrabban hangzott el egy jelszó: „MUK" - Márciusban Újra Kezdjük. Ez amolyan „magyaros ködevés" volt! Ugyanis,aki tudta, hogy százezrek hagyták el az országot, köztük azok, akik egy esetleges újrakezdés vezetésére alkalmasak lettek volna, aztán hogy helyükre jött kb. ugyanennyi szovjet katona páncélosokkal és géppisztolyokkal; majd figyelte a nyugati színjátékot az ENSZ-ben, ahol még a magyar képviselő is „álruhás" orosz KGB-s ember volt;

41 tudhatta, hogy itt MUKkanni nem lehet! Persze „őrültek" mindig akadnak, s ezt a hatóságok is tudták! Meg hát jó alkalmat jelentett, hogy egy pár pofont „leakasszanak" azoknak, akik elől egy-két hónapja még gyáván elfutottak, vagy hízelgőén lapultak előttük, vagy esetleg félelmükben fehérneműt kellett váltani. A hatalom elrendelte a „begyűjtést", vagyis az un. zavarkeltőket, a lehetséges „hőbörgőket", a közismerten forradalmi elemeket átmeneti biztonsági őrizetbe helyezték. Ezt a szándékot 2-3 nappal a tervezett akció előtt beszélték meg az alapszervi pártgyűlésen, ahol - gondolom - „az intézkedéshez" a neveket is számba vették. Nekem ezt az osztály egyik párttagja elmondta (segítő szándékú emberek mindenhol akadnak!). Feleségemmel gyorsan körbejártuk a várost, és az információt a kint lakóknak is továbbadtuk, az érintettek közül mindenkit értesítettünk. A többség egykedvűen tudomásul vette, talán hitte is, meg nem is! Estére értünk haza. Ekkor már a gyermekosztályon laktunk, és ügyeleti időben csak az ügyeletes nővér kulcsával lehetett bemenni az épületbe. Ő beengedett bennünket, mi pedig úgy tettünk, mintha bemennénk a laká-sunkba, de engem a feleségem elrejtett egy egyébként zárt térben, ahol a dolgozók munka közben nem fordulhattak meg. Alig csendesedtünk el, mikor csengettek. Rejtekhelyem a lépcsőházhoz tartozott, így hallottam a rendőrök hangját: Marx doktort keresik. Már jöttek is befelé, csizmás léptek, csoszogás, dobogás. Szívem is elég „hangosan" vert, éreztem mellkasomban a dobogását! Hallottam, amint a lakásba mennek, érhetetlen hangfoszlányok szűrődtek ki, 41 Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó legendák egyike. Ld.: Békés Csaba: Győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban? In: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemből. Osiris Kiadó, 2002. 339-360 p II8