A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Körmöczi Katalin: Deák Ferenc hagyatéka

KÖRMÖCZI KATALIN gyakat, ingóságokat. Az időközben eltelt öt év alatt a család által nem lakott épületből az értékes bútorokat minden bizonnyal elszállították. A hagyaték leltári tételei nem tartalmaznak olyan kvalitású berendezési darabokat, amelyeket az épület igényessége, belső tereinek kiképzése indokol. Az 1808-as adatok olyan birtokközpont, kúria képét mutatják, amelyet folyamatosan csak a birtokigazgató és családja lakott, a Deák-család 19. század eleji közvetlen tárgyi környezetére nem nyújt biztos támpontot. A söjtöri udvarház legkorábbi ismert ábrázolása az 1876-ban, Deák halálának évében megjelent ismeretlen mester fametszete, Tors Kálmán Deák Ferenc emlékezete с munkája közli. A képen még látható az időközben lebontott alház, a születés színhelye. Deák nem lakott Söjtörön, élete során csupán rövidebb ideig, alkalmilag tartózkodott ezen a birtokrészen. A másik birtokközpontban, Kehidán 1803-ban hunyt el az apai nagyanya, a szépségéről híres „zalai menyecske", a nagy lábon élő, a Bécsbe, Pozsonyba utazgató, adósságokat halmozó Hertelendy Anna. 1804-1808 között itt élt idősebb Deák Ferenc három gyermekével. A birtok és a kúria a Hertelendy-ág hozománya, az épület a 18. század első felében épült a falu templomával együtt. A kúria földszintes, bolthajtásos, L-alakú épület, Deák lakhelye 1808-1854 között. Tanulóéveit követően hosszabb időtartamra a zalai kúriától távol az 1832-36-os és 1839-40-es országgyűlések idején, majd Pesten 1841-43 között a büntetőtörvény tervezet bizottsági munkálatai alatt volt, ezt követően 1848-as politikai szerepvállalása szólította el onnan. Majd az új abszolutizmus első öt esztendeje után 1854. július 28-án, augusztus 22-én és szeptember 29-én aláírott szerződésekkel több részletben vált Kehida Széchenyi-birtokká. A vételár 50.000 forint, ebből a készpénzben fizetett részből (15.000 ft) Deák kiegyenlítette a tartozásait; a fennmaradó összeget évi 600 körmöci aranyban megállapított évjáradékban kapta, félévente 300-300 arany fizetésével, amely összeg biztosította létfeltételeit élete végéig.

3 Egy 1852-ben írott, birtoka eladásával kapcsolatos leveléből, s az 1854-es Deák sajátkezű birtokösszeírásából ismeretesek a kehidai birtok részletei.

4 A Pestre költözés előtti napokon Kehidán az ingóságok eladásával foglalkozott - sajnos ezeknek a Deák-relikviáknak a nyomát nem tudjuk követni források hiányában. Az utolsó napon, amelyet Kehidán töltött, ajándékokkal bocsátotta el tisztjét, cselédeit, molnárát, a plébánost és a tanítót, de jobbágyai búcsúja elől kitért. S minthogy már kocsiját is eladta, unokaöccse, Nedeczky István kocsiján ment át nővéréhez Pusztaszentlászlóra. Ekkor, vagy még a birtok eladása előtt rendezte adósságát nővérével, illetve a nővér megelőzte őt ebben azzal, hogy adósleveleit a kandallóba vetette. Klára nénjén kívül adósa volt Deák sógora fivérének, Oszterhueber Mihálynak, Kéry János veszprémi kanonoknak, a zalavári conventnek, Gáspár József kanizsai polgárnak, a Zala megyei nemesi pénztárnak, a Széchenyi-féle megyei alapítványnak és a zalai Kelemen Alapnak. A szerződésben kikötött Szent Mihály-napi távozása előtt adósságait mind rendezte. 3 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Adásvételi szerződés Nagycenk, 1854. július 28. R. 22.1. cs. 2. 4 ZML Deák Jozefa hagyatéki iratai: Deák saját kezű birtokösszeírása, 1852. jún.7. 92