A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

Kiss GÁBOR Deák Antal, akit harmadszor választottak meg a pozsonyi diétára Zala megye követévé, már az „Operarumok" vitájában szembekerült testvérével, a jobbágyfelszabadítás és a nemesi szabadságok eltörlése ügyében. Ő még az a régi vágású nemes volt, akit ezek az eszmék megérintettek ugyan, de nézeteit meg nem változtatták. Mikor az országgyűlésben érzékelte, hogy a hagyományos sérelmek helyett a társadalmi változások kerülnek előtérbe, megérlelődött benne a visszalépés gondolata. Ezt azonban arra használta fel, hogy - a vele egyébként ellentétes nézeteket valló - Ferenc testvérét elindítsa a politikai pályán! Ehhez viszont meg kellett győznie a vármegyét, követtársait és magát „Ferkót" is, hogy a váltás megfelelő lesz. A testvér és a vármegye megdolgozása Oszterhueber József feladata lett, akinek így írt Deák Antal 1833 elején: „...hideg megfontolású, józan ítéletü, s az előforduló tárgyakhoz egész mérséklettséggel szóló ember kell itt..."

9 Az őt marasztaló követeknek pedig ezt válaszolta: „ Küldök én nektek magam helyett egy fiatal embert, kinek kisujjában több tudomány és képesség van, mint egész magamban."

10 A Deák Antal által szervezett akció végül is sikerrel járt, hiszen a vármegye közgyűlése 1833. április 15-én „azon közbizodalomnál fogva, melylyel Deák Ferencz táblabíró úr iránt viseltettek, azt közmegegyezéssel és felkiáltással országgyűlési követjüknek választották. "

n így lépett Deák Ferenc az országos politika porondjára. Zala követe, az ellenzék vezére Deák Ferenc első országgyűlési beszédét 1833. május 2-án, egy kerületi ülésen mondta el, a botbüntetés korlátozása tárgyában, majd az országgyűlés plénuma előtt is elsősorban e tárgyban, a jobbágykérdés megoldásában szólalt fel. Népszerűsége gyorsan nőtt, a követek értékelték óriási felkészültségét, gyakorlatias, a helyzethez igazodó javaslatait, taktikai érzékét. Baráti viszonyba került több neves személyiséggel, Wesselényi Miklóssal, Kölcsey Ferenccel - az ő kényszerű távozása után, 1834-től egyre inkább a reformellenzék vezéralakjává is vált. Az erősen kritikus szellemű Széchenyi István 1835-ben így írt róla naplójában: „Deák magasabban áll, mint a többiek mind."

12 Ugyancsak 1835-ben folytatta le Deák első, közjogi jellegű politikai csatáját, amikor fellépése nyomán az országgyűlés megtagadta, hogy az új uralkodó, Ferdinánd, címében az I. sorszámot viselje. Tizenhétszeri(!) üzenetváltás után az udvar fogcsikorgatva elismerte, hogy magyar királyként ezzel a névvel csak V. lehet a trónon - Deák pedig megalapozta tekintélyét a nádornál és az udvari körökben. Kellett is ez a respektus, mert a kibontakozó politikai perekben kulcsszerep jutott neki az üldözöttek védelmében. A vármegye politizáló közönsége - nem utolsósorban a Deák álláspontját otthon képviselő Oszterhueber József hatására - mindinkább felsorakozott követe támogatására. A jobbágykérdésben továbbra is megosztott 9 Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp. 1904.

1. 78. p. io U. o. и U. о. 12 Ferenczi i. m. 197. p. 82