A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

DEÁK FERENC TISZTELETE ZALA MEGYÉBEN nak megszerzése után vármegyei szolgálatra jelentkezett. Ez az 1832-ig tartó nyolc év elég is volt a nem mindennapi képességű fiatalembernek, hogy a felületes ismertségből a valódi elismertségig eljusson. Már 1824 augusztusában becsületbeli tiszti alügyésszé, decemberben pedig a nemesi árvákra Jelügyelő bizottság jegyzőjévé nevezte ki a főispáni helyettes. Mindkét tisztségében - különösen pedig alügyészként - alkalma nyílt a köz- és magánélet, a társadalmi viszonyok fonákságainak tanulmányozására; tapasztalhatta a feudális jogrend elavultságát, az úriszékre épülő bíráskodás tarthatatlanságát, a visszaélési lehetőségeket úr és jobbágy viszonyában. Közben folyton olvasott, kevés pénzét leginkább könyvekre, folyóiratokra, a modern tudományosság eredményeinek megismerésére költötte. (Ebben legnagyobb segítsége Vörösmarty Mihály volt, akihez életre szóló barátság fűzte.)

7 Már ebben az időben kitűnt korát megelőző, a nyugateurópai jogelveket tükröző felkészültségével - jellemző, hogyha ezeken alapuló indítványt, javaslatot tett, nem is fogadta el érvelését a megyei törvényszék. Mégsem volt haszontalan szerepvállalása, hiszen e tevékenysége során bejárta a megyét, s a tapasztalatszerzéssel egy időben őt is mind többen megismerték, meggyőződhettek kvalitásairól, műveltségéről. 1829-ben - még csak 26 évesen - megválasztották táblabíróvá, nyilván addigi tevékenysége elismeréséül; majd 1832-ben tagja lett annak a választmánynak, melyet a vármegye a „Rendszeres bizottsági munkálatok" Zala megyei „észrevételeinek" kidolgozására hozott létre. A bizottságnak ő volt a legfiatalabb, ugyanakkor legaktívabb tagja; s a munkában való részvétel meghozta számára azt a lehetőséget is, hogy a társadalmi változásokról kialakított nézeteit összerendezve, immár politikai programot alkothasson. Hogy a munkálatoknak ő volt a lelke, annak - az újabb kutatásokból tudhatóan - több bizonyítéka is van. A háttérmunkára világít rá Hertelendy Károly másodalispán 1832-ben kelt levele, melyet Séllyey Elekhez intézett. Ebben így ír: „Mi még most is itt ülünk a Regnicolaris Operatumok recensiójában. Szerencsénkre még, hogy Deák Antal és Ferkó szép észrevételeket előre már kimunkáltak. Mondhatom, a pesti nyomtatványok elbújnának, ha ezeket a miénket látnák!" A megye gyűlése ugyanezen év augusztus 6-án tárgyalta az „észrevételeket", melyekhez a fiatal táblabíró, teljesen önállóan egy három pontba rendezett, kiegészítő jellegű indítványcsomagot nyújtott be. Az előterjesztés kitért az ősiség eltörlésére, a jobbágyok birtokképességére és a parasztok képviseletére is. A fiatal liberális politikus első szárnypróbája volt ez, s tekintélyét jellemzi, hogy a közgyűlés vitaképesnek tartotta előterjesztését, sőt bizonyos részeit el is fogadta.

8 Az országgyűlésre mégsem őt választották követnek, hanem Deák Antalt - helyébe viszont surrogatus (helyettesítő) alispánként Deák Ferenc került. Az alispánság - még helyettesítőként is - a megyei hierarchia csúcsát jelentette; de a sors hamarosan újabb előrelépési lehetőséget biztosított számára. 7 Molnár A. i. m. 155-172. p. 8 A „Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei 1832" szövegét és elkészítésének történetét Id.: „Javítva változtatni". Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai. [Zalai Gyűjtemény. 49.] Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. 308. p. 81