A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben

FOKI IBOLYA probléma. A bírói hatalom és a közigazgatási működés összefonódása mindeddig magától értetődőnek látszott a hazai lakosság számára. A közigazgatási szervek rendeleteik érvényre juttatásához bíráskodási jogkörüket is felhasználhatták. Most azonban attól lehetett tartani, hogy ha nyilvánvalóvá válik, hogy a hivatalnokok a rendeleteiknek való ellenszegülést vagy a törvényellenes magatartást nem tudják saját hatáskörükben megtorolni, hanem emiatt egy tőlük független bírósághoz kell fordulniuk, akkor a megszálló hatalom politikájának letéteményeseiként még annyi tekintélyük sem lesz a nép előtt, mint eddig.

7 Pedig a bizalomépítésnek, mint a rendszer fontos lélektani stabilizáló erejének, fontos szerepet szántak. Ezért a városi tisztviselők esetében is nemcsak azok számát és beosztását kellett volna mielőbb kijelölni, hanem jövendőbeli hatáskörüket is mihamarabb körül kellett volna határolni, lehetőséget nyújtva arra, hogy rendeleteik figyelmen kívül hagyásáért elégtételt vehessenek. Ehhez képest a kezdeti időszakban még a városok élére állított testületek elnevezését illetően is bizonytalanságok adódtak. Lehet-e pl. az elöljáróságot az új rendszerben is elöljáróságnak hívni? - és hasonlók. Kérdésként vetődött fel az is, hogy a tisztviselők honnan kapják ezután a fizetésüket: a várostól, az államtól, vagy feladatkörüktől függően mindkettőtől?

8 A sok nyitott kérdés mellett egyedül az látszott bizonyosnak, hogy Zala megye feudális kori mezővárosai közül a rendezett tanáccsal, vagyis első folyamodású bírósággal rendelkező településeket (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Sümeg, Tapolca) tekintik városi jogállásúnak. S az is biztos volt, hogy a zalai városokat eztán irányító testületeket nem választják, hanem kinevezik. Erre mindenütt egy ún. „előlegesen tartott tanácskozmány" után, 1849 végén - 1850 elején került sor. Arról, hogy ezen a tanácskozáson kik vettek részt, sajnos nem beszélnek forrásaink. Csak annyit tudunk, hogy a tisztviselőket az ott javasoltak tekintetbevételével az ún. „józanabb s kormányhűbb" polgárok közül nevezte ki a kormánybiztos, s létszámukat a korábban említett elveknek megfelelően a lehető legalacsonyabban szabta meg. (Zalaegerszegen pl. a korábbi 12 helyett 6 tanácsos lépett hivatalba.) A kinevezés legkorábban, vagyis 1849. dec. 23-án Sümegen, utána 1849. dec. 26-án Tapolcán, 1849. december 31-én Zalaegerszegen, 1850. január 24-én pedig Nagykanizsán történt meg. Keszthelyen csak később alakult meg a tisztikar. Az 1848-as törvények szerinti képviselő-testület működéséről, vagy a korábbi, városi közgyűlések tartásáról természetesen szó sem lehetett. A birodalmi alkotmányt mindenhol kihirdették, az újonnan kinevezettek névsorát pedig fel kellett küldeni jóváhagyásra a kerületi főispánhoz. Az önkormányzati jogok gyakorlása terén az új rendszer a városokon belül létező zsidó közösségeket is szűk térre szorította. Bár a nemzetiségek nyelvhasználatát tiszteletben tartották, az egész birodalmon belüli egységes közigazgatás megteremtésének a szándéka, a birodalmi eggyé olvasztás eszméje nem tűrt meg semmi olyan autonóm gondolatot, önigazgatási törekvést, amely a rendszer hie7 Vö. Sashegyi Oszkár 55. p. 8 Zala Megyei Levéltár IV. 151. A Zalai Cs. Kir. Megyehatóság iratai. 1849/1850. XX. A 599. sz. 72