A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben
A VÁROSI IGAZGATÁS RENDEZÉSÉNEK PROBLÉMÁI ZALA MEGYÉBEN 1849 — 1850-BEN rarchikus államigazgatási szerkezetébe nem volt szervesen beilleszthető, azon belül valamiféle különállást szimbolizált. Ebből kifolyólag Zalaegerszegen és Nagykanizsán is megszüntették az önálló zsidó önkormányzatot, és azt egy szigorúan csak a vallási és azzal kapcsolatos gazdasági ügyek tárgyalására felhatalmazott választmánnyal helyettesítették. 9 Bogyay Lajos 1850. március 17-én összegezte először a zalai városok igazgatásának átszervezése során szerzett tapasztalatait. Dőry Gábor kerületi főispánhoz intézett jelentésében elmondja, hogy a nevezett mezővárosok a célszerűtlen gazdálkodás és jövedelmeik hűtlen kezelése miatt teljesen el vannak adósodva. Különösen Nagykanizsán találta súlyosnak a helyzetet. Tisztviselőiknek ezért ezek a városok - írja tovább a kormánybiztos - oly csekély fizetést adnak, hogy azoktól egyrészt hivatalos feladataik rendes teljesítését elvárni nem lehet, másrészt ilyen körülmények között mindenképpen fennáll a megvesztegetés lehetősége. Mivel pedig „az újabb rendszer a hivatalnokok legalsóbb fokán is oly egyéneket igényel, kik kötelességeiket lelkiismeretesen, pontosan, s minden részrehajlás nélkül teljesítik, azért bátor vagyok M[éltósá]godnak alázatosan javallatba tenni, hogy a m[ező]városi tisztviselők... oly fizetést nyerjenek, melyből megélhetvén, idejüket és tehetségüket hivatásuknak szentelhessék." Ennek érdekében Bogyay Lajos indítványozta, hogy a városi tisztviselők fizetésüket ezután az államtól kapják és csak a szolgaszemélyzetet fizessék a városok. Végezetül kérte a városi tisztviselők létszámát, fizetését, beosztását, hatáskörét stb. rögzítő hivatali utasítás kiadását. A kerületi főispán azonban nem hagyta jóvá a kormánybiztos által foganatosított kinevezéseket. Ennek fő oka az volt, hogy a városi tisztviselőket ezentúl is az illető városoknak kellett eltartani, nem kaphattak az államtól fizetést. Miután Dőry Gábor erről Bogyay Lajost felvilágosította, kimutatást kért a zalai városok bevételeiről és kiadásairól annak érdekében, hogy a tisztviselői állományt a városok tényleges teljesítőképességéhez mérten lehessen megállapítani. A kimutatások beküldésekor Bogyay Lajos ismételten kérte a tisztviselők szolgálati viszonyait, fizetését stb. szabályozó utasítást. A városok költségvetésének áttanulmányozása után végül is a kerületi főispán határozta meg, hogy melyik városban milyen tisztviselőket és mekkora fizetéssel lehet alkalmazni. Döntését elsősorban a városok anyagi helyzete motiválta, de indoklásképpen azt is felhozta, hogy a városok bíráskodási jogkörének korlátozásával a teendők is megkevesbedtek, ezért a tisztviselők számát is csökkenteni kell. (Ez mindenekelőtt a fizetett tanácsosok létszámának jelentős korlátozásában nyilvánult meg.) A városok tisztikarának átalakítására vonatkozó rendeletét 1850. április 22-én közölte Zala megye kormánybiztosával. Ezt követően a megyefőnök az ún. „bizalmi férfiak" ajánlata alapján jelölte ki az egyes városok tisztviselőit. Ugyanúgy, mint a korábbi „előleges tanácskozmány"-nál, itt sem ismeretes, hogy kik alkották ezen „bizalmi férfiak" körét. A megtörtént kijelölések folytán Zalaeger9 Uo. 73
