A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS KÉRDÉSE MAGYARORSZÁG VÁRMEGYEI TISZTIKARAIBAN 5.A Nyugdíjaztatás A közigazgatási tisztviselők kiegyezés utáni sorsának meghatározásához az egyik lehetséges forrásbázist a nyugdíjaztatással kapcsolatos dokumentumok adják. A nyugdíjügyek feldolgozását nagymértékben megkönnyíti az 1890-ben kiadott „Kimutatás azokról az állami nyugdíjasokról, akik azl85o-től 1889-ig terjedő negyven évi időszak alatt nyugdíjaztattak és 1889. évi december hó 31. napján nyugdíjilletményüket tényleg még élvezték." című munka.

13

Wekerle Sándor pénzügyminiszter bevezetője szerint, az 1891-es költségvetés tárgyalására készíttette el a kimutatást. Az 1870. évi XVIII. és az 1880. évi LXVI. törvénycikk az állami számvevőszék hatáskörébe utalta a nyugdíjasok nyilvántartását és a nyugdíjak fizetésének ellenőrzését, ezért a pénzügyminisztérium elrendelte az adatok kivonatolását és egységesítését.

14 Az elkészített és minisztériumonként osztályozott lista tartalmazza, hogy a hivatalnokok milyen szolgálat után mentek nyugdíjba, felsorolja a tényleges szolgálat alatt élvezett fizetésüket, valamint a beszámított szolgálati éveket, melynél a következő két tényezőt vették figyelembe: kimutatták a törvény szellemében be nem számítandó, de kegyeleti okból mégis beszámított éveket, valamint a szolgálati idő elégtelen volta miatti különbségeket illetve a kegydíjakat. A kimutatásban szerepelnek azok is, akiknek nyugdíját a folyó évben szüntették meg, de nem szerepelnek, kik a nyugdíjilletményüket egy éven át nem vették fel illetve akik meghaltak. Nem tartalmazza az alsóbbrendű állami alkalmazottakat, a napszámosokat, az őrségi állományhoz tartozókat és a különböző államigazgatási szerveknél felvigyázói és munkás minőségben szolgált egyéneket, akiknek nyugdíját az 1885. évi XI. törvénycikk 26 és 27. paragrafusa értelmében meghatározott mérték szerint szabták ki és amit a számvevőszék nem egyénenként, hanem egy összegben vezetett. Kutatásunk szempontjából különösen fontos, hogy a bevezető tartalmazza a következő mondatot: „Az 1849. évtől 1867-ig fennálott központi kormányzatban alkalmazott tisztviselők és szolgák, kinek az alkotmányos állam felálítása előtt már utalványozott nyugdíjai a magyar korona országait jogilag nem terhelik, s mely nyugdíjak fedezésére a magyar kincstár az 1870. évi IX. törvénycikkben meghatározott 23 százaléknyi részben, csakis mint politikai és méltányossági tekintetből járul, jelen kimutatásba nem vétetek fel. "

15

. A későbbi nyugdíjak, kegy díjak megállapításánál tehát beszá13 Kimutatás azokról az állami nyugdíjasokról, akik az 185o-tőI 1889-ig terjedő negyven évi időszak alatt nyugdíjaztattak és 1889. évi december hó 31. napján nyugdíjilletményüket tényleg még élvezték. Budapest, 1890. (A továbbiakban: Kimutatás) 14 1870. évi XVIII. törvénycikk Az állami számvevőszékről. In.: Magyar Törvénytár 1869-1871. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 141-144., 1880. évi LXVI. törvénycikk Az állami számvevőszék belszervezetéről, ügykezeléséről és az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó hatásköréről. In.: Magyar Törvénytár 1879-1880. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 384-389. 15 Kimutatás I.; 1868. évi XL

VII. törvénycikk a közös nyugdíjakról. In: . In: Magyar Törvénytár 1869-1871. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 500.; 1870. évi IX. törvénycikk az 1849-ik évtől az 1867-ik évig tettleg fennállott központi kormány közegeinek nyugdíjáról. In: Magyar Törvénytár 1869-1871. évi törvényczikkek. Budapest, 1896.121-122. 63