A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

PAP JÓZSEF visszatérő tagjai jelentek meg tömegesen az újjászervezett alkotmányos megyékben. E feltételezést is jelentősen módosították kutatásaink, az elemzett vármegyékben ugyan jelentős az 1860-61-esek szerepe, de korántsem kizárólagos, hiszen egyetlen vármegyében sem emelkedett arányuk 50 % fölé, sőt Baranya, Csanád és Somogy esetében részvételük elmaradt a provizóriumbeliektől. Az 1867-es év tisztviselői 1860-61-es múlt (%) A Schmerling-provizóriumban szolgált (%) Új ember (%) Öszszes Vezető Középvezető Beosztott Öszszes Vezető Középvezető Beosztott Öszszes Vezető Középvezető Beosztott PestPilisSolt 40 73,7 41,4 22 11 10,5 14 2 48,6 10,5 44,1 75,5 Heves és KülsőSzolnok 43 53 40 50 3,3 0 3,1 50 35 23,5 40 50 Borsod 42,7 66,6 40 32,2 19 11 17,5 25,8 38,2 33,3 32,5 48,4 Baranya 36 54,8 40 8,8 39 23,5 52,5 31,1 36,3 23,5 20 55,5 Somogy 27,7 64,7 34,1 11,2 38,4 11,8 44 42,6 31,3 23,5 26,8 37 Csanád 49 81,8 58,8 26 53 54,4 47 56,5 21,5 0 17,6 39,1 Lezárásként tehát megállapíthatjuk, hogy az elemzett korszakban nagyarányú átalakulások zajlottak le. Az ötvenes években úgy látszik, ez a folyamat szabályozott, előre megtervezett keretek között haladt és fennmaradt a kontinuitás az alkotmányos időszakok tisztikaraival (kivételt képez ez alól Pest-Pilis-Solt, valamint Borsod 1851-es tisztikara). Az 1860-61-es kurzusváltás törést jelentett ugyan az önkényuralmi hivatalviselők számára, de ez korántsem volt általános érvényű tendencia. A „Bach-huszárok" számára az időleges egzisztenciális válságot az önkényuralom újabb korszaka oldotta meg. A Schmerling-provizórium apparátusát elsősorban új hivatalnokok töltötték be, de a vezető pozíciókban helyet kaptak a helyi származású, vagy az adott vármegyében letelepedett, ötvenes években szolgált magyarok. Mellettük kisebb nagyobb szerepet kaptak az 1860-61-es hivatalnokok is. Idegen ajkú ember azonban elvétve akad köztük. Benedek Gábor kutatásai alátámasztják azt a tapasztalatunkat, hogy elsősorban a magyar nyelvet bírók maradhattak továbbra is az ország hivatalaiban.

12 1867 újabb jelentős határkő volt a szakapparátus számára, általános érvényű megállapítást itt sem lehet tenni, hiszen nagy eltérés figyelhető meg az egyes vármegyék kinevezési gyakorlataiban. 12 Benedek 66-67. 62