A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS KÉRDÉSE MAGYARORSZÁG VÁRMEGYEI TISZTIKARAIBAN 4. A Schmerling-provizórium tisztikarai A Schmerling-provizórium időszakára három általános megállapítást tehetünk: az 1860-61-es tisztviselők visszaszorulása, a Bach-éra elsősorban helyi származású hivatalnokainak visszatérése, és az új emberek jelentőségének megnövekedése mutatható ki. Az alkotmányos tisztviselők háttérbe szorulása tehát általánosan jellemző, de eltérések mutathatók ki az elemzett vármegyék között; ennek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a provizórium tisztikara vármegyénként eltérő mértékben ugyan, de kimutatható, és egyes esetekben jelentős kontinuitást tudott felmutatni az 1860-61-es év felé. Annak a kérdésnek a végleges tisztázásához, hogy vajon melyik tendencia tekinthető általánosnak további vármegye kutatásokra van szükség. Sajnos a provizórium központi apparátusai korántsem végeztek olyan precíz munkát, mint az az ötvenes években megfigyelhető volt. Általában a Bach-korszakban megkezdett személyi kartonokat vezették tovább, a változásokat azonban nem minden esetben rögzítették. Az újonnan megjelenő hivatalnokokról ismereteink szerint nem készült általános kimutatás, ez megnehezíti a képzettségi és születési adatok elemzését. De akikről sikerült fellelni hivatali életrajzot, azok szinte kivétel nélkül képzett szakértelmiségiek voltak. (* Az ide vonatkozó, Az 1863-as év tisztviselői с táblázatot ld. az 57. oldalon. A szerk.) Az 1863-as tisztikarok adatai alapján több lényeges tényre fel lehet hívni a figyelmet: a vármegyék vezető pozícióiban két domináns csoportot találunk, az 1860-61-es és a Bach-időszaki hivatalnokokat (köztük gyakori az átfedés a folyamatos szolgálat miatt). Az új emberek szerepe jelentős, gyakran ők alkotják a számbelileg domináns csoportot, azonban az alacsonyabb beosztásokban felülreprezentáltak önmagukhoz képest, ebből és a feltárt hivatali kartonokból következtethetünk a csoport fiatal életkorára pályakezdetére. A továbbszolgálat szempontjából a nyugdíjkimutatásokon kívül más használható forrással nem rendelkezünk, az itt található adatok csak azt mutatják, be, hogy hány százalék található meg 1867-68-ban a feldolgozott 6 vármegyében, így csupán egy minimális tájékoztatási értéknek tekinthetők. 5. Az alkotmány helyreállítása és a tisztikarok Az 1867-es választásoknak komoly egzisztenciális következményei lettek a provizórium hivatalnokai számára. Az 1863-as tisztikar többsége ekkor elvesztette állását. Az állásvesztők aránya Heves és Külső-Szolnok vármegyében volt a legmagasabb (98,3 %), Somogyban pedig a legalacsonyabb (44,8 %). Ez azonban ekkor sem jelentette a kontinuitás teljes megszakadását. A feldolgozott források alapján nem tudunk kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy 1867 után mi történt a provizórium tisztviselőinek többségével. A szakirodalom alapján azt valószínűsíthettük, hogy 1867-ben az 1860-61-es tisztikar passzív ellenállásból 61