A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS KÉRDÉSE MAGYARORSZÁG VÁRMEGYEI TISZTIKARAIBAN megyék nem jöhettek számításba. A Magyarországon belüli választásnál különböző szempontokat lehetett figyelembe venni: a reformkori, szabadságharc alatti szerepet, regionális elhelyezkedést, a nemzetiségi viszonyokat, vallási megoszlást. Ezek alapján 6 vármegyét választottunk ki. A Dél-dunántúli régióból Baranya és Somogy vármegyét. A két szomszédos törvényhatóság igen eltérő jellemzőkkel rendelkezett: Baranya a konzervatív, Somogy pedig a reformer megyék közé tartozott, így egyéni jellemvonásaik alapján egy régión belül két különböző sajátosságokkal rendelkező vármegyét tudtunk összehasonlítani. Az Észak-magyarországi régióból Borsod valamint Heves és Külső-Szolnok vármegyére esett a választás. Heves a reformkori pártküzdelmek egyik legjelentősebb színtereként érdemel kiemelt figyelmet. Vele együtt kell elemezni Borsodot, hiszen egyebek mellett a két vármegye nemessége között szoros személyi kapcsolatok húzódtak. A Dél-alföldi régióból Csanád megyét választottuk, az 1854-1860 -ig terjedő időszakra együtt elemeztük Békés megyével, hiszen a két megyehatóság ekkor közös irányítás alatt állt. Természetesen nem lehetett kihagyni az elemzésből a vezérvármegyét, Pest-Pilis-Soltot, amely megfigyeléseink szerint minden politikai kurzus időszakában „ minta vármegy ének" tekinthető. Az elemzett helyhatóságok között egyelőre nem szerepel felvidéki szlovák többségű, nyugat-magyarországi (Ausztriával közvetlenül érintkező), tiszántúli dominánsan református vallású terület. Munkánk következő lépéseként vizsgálatunkat ezen irányokba fejlesztjük tovább. Ki kellett jelölni az időhatárokat is. Mivel alapvetően a közigazgatási apparátus személyi állományára jellemző tendenciákat tekintettük vizsgálatunk fő feladatának, a kezdő korszakhatárt egyértelműen a reformkor utolsó időszaka jelentette. A vizsgált időszak lezárása már sokkal problematikusabb. Több szempont figyelembevétele után az 1867-68-as időpont mellett döntöttünk. A reformkori tisztviselő állomány vizsgálata számára ez az időintervallum megfelelő, az ötvenes - és főleg a hatvanas években munkába állókra azonban nem. Ezért a nyugdíjaztatási adatok feldolgozásával teremtettünk kapcsolatot a dualizmus korával. A feldolgozott időszak megfelelő lehetőségeket kínál a kontinuitás kérdéseinek meghatározásához hiszen az 1840-es évek végétől a kiegyezésig tartó időszak, a magyar történelem egyik legmozgalmasabb szakaszaként komoly kihívásokkal szembesítette az azt megélőket és ezen belül kiemelten érintette a közigazgatási apparátusban résztvevő tisztviselői réteget. A tanulmányunkban közölt adatok az adatbázisunk elemzése során készültek. Az adatbázis elkészítésekor először az adott korszakhatárok között szolgálatban állók névsorait kellett meghatározni. Az alkotmányos időszakok esetében a helyi levéltárakban fellelhető közgyűlési jegyzőkönyvek választási listáit, az önkényuralmi időszakokban pedig a Magyar Országos Levéltárban található kimutatásokat, valamint a nyomtatott sematizmusok adatait összesítettük. Az így kapott névsorok már lehetőséget nyújtottak ugyan az egyes életpályák jelentősebb csomópontjainak meghatározására, de még sok homályos pontot tartalmaztak, ezért a meglévő adatainkat tovább kellett bővíteni. Egyrészt a történeti irodalomban szereplő adatok felvételét végeztük el - itt több forrás még feldolgozásra vár - másrészt pedig az Országos Levéltár D 188-as fondjának személyi 49