A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Zakar Péter: Zala megye vértanúja: Gasparich Kilit

ZALA MEGYE VÉRTANÚJA: GASPARICH KILIT egy zászlóaljat, azzal a feladattal, hogy egy különítmény szállja meg Kottorit.

47

Ezen zászlóalj tevékenységéről Gasparich is tájékozódott, aki egy tábori lelkésztől szokatlanul elszakadt alakulataitól és november végén Perlakon tartózkodott. „Azzal kérkedtek Horvátország illíréi jó ideig, - írta november 26-án kelt beszámolójában a Kossuth Hírlapja olvasóinak - hogy ők a rácokkal semmi összeköttetésben nincsenek, hogy nekik természetök a jogot s tulajdont becsülni, s megvédeni, s több efféle; hanem láttuk mi, s keserűn tapasztalta Ausztria, mennyire védte a tulajdont jellacic rabló bandája. Ahová lépett e vad csorda, nyomán pusztulás lőn, amerre járt, láng követé ördögi lépteit; hogy Horvátország zsivány népe a rácoknál rácabb, megmutatta nemrég a Muraközben is; szomorú nyomait hagyta Csáktornya vidékén

48 e gyáva, hitvány, futásban nyúlcsorda, ...ezen banditacsapat, miután a vizek áradásai kiparancsolták Muraközből vitéz seregeinket, Muraközbe visszaszemtelenkedett ...de nem elégedett meg azzal, hogy telhetetlenségének élelmiszereket rablott, hogy az undorodásig zabált, kiszámítá, meddig maradhat Muraközben, s megszökése előtti napon teheneket, lovakat exequált, Muraköznek pseudofo s alszolgabirái által; s a bizonyos számú lovak s tehenek kiszolgáltatása rögtön, - egy óra alatt - halálbüntetés alatt az illető elöljáróknak megparancsoltatott. Perlak városa adott hat lovat, nyolc tehenet, a többi helységek Perlak közelében két lovat, négy tehenet. Csehovec helysége Szinkovics nevű lakosa által kenyeret küldött a zsivány nép számára, s elvették a kenyérhozónak gyönyörű két lovát, hogy bebizonyítsák háladatosságukat, s azonfelül a helységtől requiráltak más két lovat is."

A9 A 47. zászlóalj 3., 4., és 5. századát 1848. december 10-én reggel 9 órai kezdettel Lendván fegyveresen rendelték ki „isteni szolgálatra", de a zászlóalj parancskönyvéből az istentiszteletet tartó lelkész neve nem derül ki. December 13-án, amint ez Gasparichnak egy újabb tudósításából kiderül, a ferences barát Lendván tartózkodott, tehát ott, ahol az idő szerint Perczel is felütötte a főhadiszállását. Ha e két tudósításnak a politikai irányvonalát a korabeli, kb. azonos időpontban elhangzott prédikációkkal összevetjük, megállapíthatjuk, hogy Gasparich ismét néhány hónappal megelőzte klerikus társait. Nemcsak Jellacic és hadserege kapta meg ugyanis a kor szellemének megfelelő minősítést („Jellacic a teremtés ötödik napján teremtett barmokkal akarja legyőzni a magyart"),

50 hanem a fiatal császár és a császári család is. November 26-i tudósításában a ferences szerzetes feltette azt a költői kérdést, amely az 1848-49-es ellenforradalmi politikának a leggyengébb pontját firtatta, s amely - történelmi távlatból tekintve - a monarchia felbomlásához is hozzájárult. „Aztán te hatalmas császár, kinek nevét egyre emlegeti e csorda, hiszed e, hogy ezen dúlongók [t.i. a horvát cs. kir. katonák és nemzetőrök - Z.P.] fogják megmenteni trónodat? Csalatkozol, hiszen, ha mindent, mit talál földúl, az földúlandja trónodat is, s jóformán szét is dúlta már; de hogy is tudna 47 Hermann 1995. 30-46. 48 Dahlen 1848. november 21-én kelt parancsa szerint a Csáktornyán állomásozó katonaságnak másnap hajnalban ki kellett indulni Várasd felé, lásd Hermann 1995.46. 49 Kossuth Hírlapja (a továbbiakban: KH) 1848. december 3. 585. 50 KH 1848. december 19. 639. A december 10-i istentiszteletről: Molnár 1987.127. 19