A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

NÉMETH JÓZSEF Pulszky Ferenc latin, de magyarra is lefordított versben siratja el: Szomorúságok I. elégia. Az igen tekintélyes férfiúnak, Deák Ferencnek. Maguk a költemények nem jelentősek, de fel-felbukkan bennük néhány figyelemre méltó gondolat: Szász Károly: És a jogot, habár fegyver vévé el,/Eszével vívta vissza s jellemével. Ábrányi Emil világpolitikai kitekintése: Most lép a mennybe... Lebben égi szárnya! / Nincs egyedül már Washington nagy árnya! Arany János ekkor nem szólalt meg. Alighanem igaza van Keresztury Dezsőnek, aki ennek okát abban látja, hogy: „barátja is megöregedett, a hatalom gyakorlatából egyre inkább belső ellenzékbe kényszerülve, vagy a nemzeti bálvány tehetetlen magányába szorulva, kopott költő barátja számára egyre inkább magánemberi mivoltában lett kedves, s ezt nyilvánosan megvallani aligha érezte illendőnek. " Ezért maradt töredékben A jó öreg úrról szóló, láthatóan többször is újrakezdett, Deák nevét nem említő, de nyilvánvalóan őt idéző próbálkozása is: Egy oly remek könyv mássá volt ő, Minőt - évezredben alig Nagy bölcs teremt vagy égi költő: Melyből új eszme foganik. Firól-fira az ember- észben Élvezi nem, kor vegyesen: Az együgyű is érti részben, De a tanult sem teljesen Azt mondanám: nagyobb volt benne Az ember a hazafinál. Csak egy villanásra tűnik fel a halott barát alakja 1880-ban A jóságos özvegynek című, Bezerédy Istvánné házának összejöveteleire emlékező költeményben is: Ott, mikor fordulón volt a Haza sorsa (Bölcse ajkáról nekem is hullt morzsa), Hogy kössük a múlttal a jövendőt öszve: Fehér asztalodnál pendült meg az eszme. Ódát nem tud írni, mint annak idején tehette Széchenyi Istvánról, inkább keserű öniróniával demokrata kortesnótát szösszent: Deák Ferenc! Megélünk mi Kend nélkül: Kívánjuk a szabadságot Rend nélkül. A19. század utolsó évtizedeiben Kozma Andor Deák beszédeinek megjelenését köszönti, Endrődy Sándor a századvég szokása szerint dicsőíti Kossuthot, siratja Deákot. Nem marad el a szorgalmas Pósa Lajos Deák-verse sem. 140