Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Táj és történelem
az idegen szót felkapni szerető göcseji ember fülét annyira, hogy vidékét - gúnyból - Göcsejnek keresztelte el. Ez egyszerűen tréfás ötletnek vehető" - írja Gönczi Ferenc. Voltak olyan kutatók, akik a göcseji nép származását vizsgálva boncolgatták a szó keletkezését. Vámbéry Ármin szerint, aki a magyar nép török eredetét próbálta kutatásaival igazolni, a Göcsej szó a török „göce" (nomád) szóból fakad és egykori lakóinak eredetére és életmódjára utal. Mások a székely és Erdély szavakkal állítják párhuzamba, s a göcs-elvéből, vagy a Göcs-helyből származtatják. Pais Dezső nyelvtudós kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a „göhely" szóból származik, amelynek árkos, vízmosásos hely a jelentése. Göcsejt régen tréfásan Girgáciának is mondták, Gönczi Ferenc szerint azonban csak „az ott lakó s környékbeli értelmiség" hívta így és e szó „egész valószínűséggel a Göcsej szó gúnyos latinizálása" - írja. Ezt a kifejezést maga a göcseji nép soha nem használta. Girgácia, többek szerint, a meseirodalomból jól ismert Bergengócia szó alakváltozata, ami távoli, elképzelt vidéket, nem létező birodalmat jelent. Dömötör Sándor néprajzkutató úgy magyarázta, hogy Girgácia a Vas megyei Őrség tréfás neve, amit a pápai kollégiumból küldött legátusok neveztek így. A kifejezést korábban a „Kerka forrásvidékére, később azonban az Örségre is, a Göcsejre is alkalmazták... Hasonló hangzásánál fogva az Óperencia-, Bergengócia-féle szavak csoportjába került, mivel az ország legszélén lévő vidéket, az ismert világ szélén, perifériáján levő országrészt jelentette" - írta. Valószínű tehát, hogy a tájszó eredete „a göcs, göb gyökszóba nyúlik vissza, mindenképpen a táj jellegéből fakadó földrajzi név". És így elfogadhatjuk a göcsejiek magyarázatát is. Hol is van Göcsej, melyik és milyen területet nevezünk Göcsejnek, s kik a göcsejiek? Láttuk, mennyiféle-fajta vélemény, magyarázat alakult ki a Göcsej szó eredetét illetően. Nem kevesebb gondot okozott a kutatóknak a terület körülhatárolása, népe, lakói eredetének vizsgálata. Göcsejnek nevezett tájegységünk a Zala, a Kerka és a Válicka patakok közötti dombvidéken terül el. Pontos határvonalát nem lehet meghúzni, jóllehet a 19. századi tájleírások, a korabeli kutatók, a néprajz-, a régészet-, a történet- és nyelvtudomány művelői egymástól eltérő kritériumok alapján igyekeztek körülhatárolni. Voltak, akik csak a szorosan vett „szegek" vidékét nevezték Göcsejnek, mások kiszélesítették a kört, és földrajzi jellegzetességek alapján, vagy pedig etnikai sajátosságok kiemelésével igyekeztek a határokat megvonni. Annyi bizonyos, hogy más a tájnak a földrajzi és más az etnikai határa, de történetének, múltjának vizsgálata során is meglehetősen nehéz, sőt nem is lehet elkülöníteni Göcsejt a környező területektől. Göcsej területfogalmának a kérdését és az ezzel összefüggő véleményeket Szentmihályi Imre néprajzkutató vizsgálta behatóan. Kutatása eredményeit több tanulmányban összegezte. Mi is az ő nyomdokain indulunk el. Göcsej korai írásos említése egy 1689. november 7-én Egerszegen kelt levélben található. A levelet Gyöngyösi Nagy Ferenc egerszegi várkapitány írta gróf Batthyány Ádámnak, a dunántúli hadak főkapitányának. A kanizsai török elleni katonai intézkedések kapcsán Nagy Ferenc kijelenti, hogy „Milej, Bécsfőlde, Kereszt Ur, az az egész Gőbőcse mind főlyül vagyon a vágáson" és javasolja, hogy „talán alkalmatosabb vólna, ha azok a Gőbőcseiek erősítenék megh jobban a Vágást, és tartanának helyenként fegyveres őrséget". Kétségtelen, hogy ebben a levélben „Gőbőcse" tájnévként szerepel. A három település (Milejszeg, Becsvölgye és Petrikeresztúr) Göcsej központi része, Gőbőcse pedig ezek összefoglaló neve lehetett. „Maga a nép is úgy tartja, hogy a »szegek földje« Göcsej elkülönülő központi része, sőt gyakori az a vélemény is, hogy ez a terület az »igazi« Göcsej: maga Göcsej" - írja Szentmihályi. 2. Milejszeg, 1961. 6
