Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Erdőhasználat, erdőélés

legelőktől megfosztották. A rendezések tehát a parasztság megrövidítését eredményezték, ami végül is sok zalai parasztgazdaság elszegényedéséhez vezetett. Egyik-másik kisnemesi falu erdejében a jobbágyfelszabadítást követően is tovább folyt a szabad erdőhasználat, s majd csak a 19. század végi általános erdőtagosítások teremtettek rendet az addig fennálló kusza tulajdonjogi problémákban. A növekvő tűzifa szükséglet, az épület- és szerszámfák egyre bővülő igénye mind nagyobb fakitermelésre vezetett. A speciális erdei munkák, a faszénégetés, a hamuzsírégetés pedig szintén az erdők nagyfokú igénybevételét és egyre nagyobb pusztulását idézték elő. A gubacsszedők, a kéreghántók, ághegyvágók s a fiatal ágakat, vesszőket gyűjtő falusi iparosok is megrongálták az erdők faállományát. A nagyarányú erdőpusztítás szükségessé tette az erdők védelmét. Az erdőirtást a 19. század elejére már szigorú törvényekkel szabályozták országszerte. Ezek a törvények egyaránt érvényesek voltak a földesúri és közbirtokossági erdőkre. Ebben az időben a rendeletek betartását erdőpásztorok, erdőkerülők, vagy ún. erdőmesterek őrizték. A pusztítások Göcsej erdeit sem kímélték. Szinte alig akadt olyan falu, ahol az országos erdővédő törvények mellett ne hoztak volna saját határbéli, fáikat védő rendeleteket. 1801-ben például a kozmadombjai Jáhom- és Tompapuszták uraságai erdeik védelmében elhatározták, hogy „engedély nélküli erdőpusztításért 24 Ft pénzbüntetést szabnak ki. Az erdők pusztítása abból származott, hogy a maguk szükségletén kívül nemcsak a száraz fára, hanem minden különbség nélkül, a fön állók le vágására másoknak kárával engedelmet adtak, rész szerint magok kereskedtek. Ezentúl másoknak fát eladni vagy kereskedni nem szabad. Epületfán kívül más célra fát levágni nem szabad. Nyersfát addig, amíg dűlt fa található, levágni tilos... Az erdővédelem érdekében két Conventios erdőpásztort fogadnak... Azok, akik a fenti rendelkezéseket megszegik, 24 pálcaütésekre ítéltetnek. Felhatalmazást kaptak arra is, hogy azok, akik fát vágnak, lovaikat elvehessék és behajthassák. A büntetés alól a nemesek sem mentesek. A vármegye esküttye 48 forint pénzbüntetést is kiszabhat. A büntetés fele a Curátusé. A legeltetés és makkoltatás közös. Makkot verni és gubacsot felszedni 24 Ft büntetést von maga után. A gubacsot a Curátornak 12 esztendeig át kell adni, annak árábul fizeti a két erdőpásztort, a büntetés felébül pedig a maga részére fordított összegből végzi munkáját. A két erdőpásztort akkor is fizetni tartozik, ha nincs gubacstermés... Külső jobbágyok fát nem kaphatnak... erdőben makkoltatni tilos mindenkinek, még a maguk cselédjeinek is... Nem lehet levágni élő magtermőfát... A szénégetés részére fát kivágni nem lehet." Voltak azonban olyan haszonvételek is, amelyekkel az erdőt nem nagyon pusztították. így például a szurokégetést több erdőben is megengedték. 1807-ben a „Helytartó Tanács kérésére... hogy vallyon a Szurok ezen Vármegyében nagyobb mennyiségben az erdők pusztítása nélkül készíttetik-e" a megye válasza a következő volt: „... a jelentések szerint novai, tárnoki, csödei, szilvágyi erdőkben égettetik ugyan szurok, és leginkább kalamász és mivel evégre csak fenyő fa gyökerek, ell készítésére pedig kevés fa kívántatik, annak tenyésztésével az erdők nem pusztulnak." A nagy állami erdővédő rendeletek nem minden esetben és nem minden területen érvényesültek. „A kisebb összefüggő erdőterületeken, különösen az úrbéresek közös erdeiben, leginkább az egyre bonyolultabbá vált birtoklási viszonyok akadályozták az erdőgazdálkodás javulását" - idézzük Takács Imrét. Göcsej közös községi és nemesi közbirtokossági erdeiben inkább helyi és megyei erdővédő rendeletek érvényesültek, ezek azonban semmiképpen nem mondhattak ellent az országos erdőóvó intézkedéseknek. Igaz, hogy 1848 után közvetlenül is történtek intézkedések az erdők védelmében, de azok végrehajtásának hiányában az erdők tovább rongálódtak, pusztultak. Láttuk, hogy a jobbágyfelszabadítás az erdőhasználatot is új alapra helyezte. Az úrbériség megszüntetése következtében a múlt század ötveneshatvanas éveiben kiterjedt erdők kerültek a parasztok korlátlan tulajdonába. A volt jobbágyok a tulajdonukba került erdőkben csakhamar megkezdték a korlátlan irtást és a terület szántófölddé alakítását. A meghagyott erdőkben is ésszerűtlen fakitermelés folyt. A volt földesurak is „a szolgalmi jogi kötöttségektől szabadult erdőkben felhalmozott fatőke pazarlásával igyekeztek anyagi helyzetükön könnyíteni" - írja Takács Imre. Az I848-at követő évtizedek mértéktelen erdőpusztításait nehezen lehetett megakadályozni. Csak az 1880. július l-jén életbe lépett első 1879. évi erdőtörvény biztosította Magyarország erdeinek védelmét, üzemterv szerinti kezelését, gondozását. Ezután szakképzett erdőőrök vigyázták a rendeletek betartását. A közbirtokossági erdőt választott vezetőség gondozta. Nován a század elején „az elnök és helyettese mellett 12 tagú választmány intézte az ügyeket". Ok intézkedtek a kitermelésről, gondoskodtak a telepítésről. A göcseji erdei munkák menetét vizsgálva elmondhatjuk, hogy sok esetben még századunk első felében is hagyományos módon folyt a fakitermelés, fafeldolgozás, szállítás. Ennek jellegzetes formája a ritkítás, a szálalás és a tarvágás, ill. irtás volt. Ide sorolható még a szárazfa-szedés is. 88