Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Erdőhasználat, erdőélés

Erdőhasználat, erdőélés „ Szép Zalában születtem, A nagy erdő nevelt fel, Fenyő erdő a hazám, Minden leány hű babám" éneklik még ma is Hernyéken az idősebbek. Úgy hisszük azonban, hogy minden göcseji parasztember elénekelhetné az ősi dallamú éneket, hiszen a nagy erdők közelsége életük jelentős meghatározója volt a kicsi gyerekkortól a késő öregségig. A göcsejiek valósággal „élték az erdőt". A mocsárszéli bükkösök és fenyvesek nemcsak az irtás nehéz, fáradságos munkáját, a töretlen föld termővé alakítását, s nemcsak a könnyebb-nehezebb legeltetést biztosították. Az erdő adta az épületfát, a tűzifát, az erdő fedezte a paraszti munkához oly fontos szerszámnak valót, de a gazdaságok háztartási és gazdasági eszközkészletét is. Az önellátó paraszti életforma élelmiszer-szükségletét is részben az erdő biztosította. Az erdei gyűjtögetés nemcsak sok gondot jelentett az arra rászorulóknak, de a nagy szakértelmet és gyakorlatot kívánó gombászás, erdei gyümölcsszedés, gyógyfű- és vadmézszedés, madarászás sok örömöt is adott. A fakitermelés és makkszedés, a szénégetés, a hamuzsírfőzés pedig évszázadokon keresztül sok szegény parasztembernek nyújtott biztos jövedelmet. Az erdők használata azonban korántsem folyt olyan szabadon, mint gondolnánk. Az erdőhasználati jogok szinte a 20. század közepéig szigorúan meghatározták, hogy az erdőt ki és milyen formában használhatja. Más jogok illették a jobbágyokat, mások a nemeseket. Más tilalmak szabályozták az erdőkiélést a jobbágyfelszabadítás előtt, és mások nehezítették 1848 után. Az erdőhasználati jogok és módok bonyolult és szövevényes történetét vizsgálva elmondhatjuk, hogy a középkor folyamán a falvak erdeit jobbágy és földesúr közösen, szabadon használhatta. Csak a 16-17. században „hatalmasodott el az a szokás, hogy a földesurak kivonva az erdőket a jobbágyok kezéből, a megengedett erdők használatát külön megfizettették a jobbágyokkal" - írta Szabó István. Az erdők használata továbbra is közös maradt, de a közös erdők földesúri tulajdonba kerültek. A jobbágyok a község határában lévő közös erdőkben „faizási" joggal rendelkeztek. A faizás a tűzi- és épületfa vágásának jogát jelentette, de a jobbágyok szerszámfát is vághattak, sőt ritkábban makkoltatási és gubacsszedési joguk is volt. Az ún. erdei haszonvételek mértéke községenként igen eltérő volt, s így „előfor138. Fát szállító szekér a Lenti és Nova közötti erdei úton, 1930. 86