Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Az otthon és a család - A család
120. Kaszálás, Nagypáli, 1962. hogy azzal erkölcsi vétséget követ el, melynek következményeként egyidőre vége lett volna a böcsületnek" olvassuk Gönczi Ferenc könyvében. A háziasszony noha juttatott a többi asszonynak is a tojásból, tejből és a majorságból származó haszonból, a jövedelem nagy része igazán őt illette meg. O osztotta szét a fonásra, szövésre való szöszt is annyi részre, ,,a' hány feleséges férfiú a' családban találtatik, 's kinek kinek a' maga részét által adja... illy osztály után mind egyik asszony a' neki jutott résznek tulajdonosa lesz, arról egyedül férjének köteles felelni..." - idézzük újra Plánder Ferencet. A nagycsaládban szigorú munkamegosztás volt. Mindenki szinte napi beosztásban megkapta a saját munkafeladatát. A régi leírásokban azt is olvashatjuk, hogy este, mikor a család összejött a vacsoránál, beszámoltak egymásnak az aznap végzett munkáról, és megbeszélték a másnapit. A munkabeosztáskor tekintetbe vették a családtagok életkorát, nemét és családi állapotát is. Férfimunkának számított a szántás, vetés, aratás, gabonahordás, kazalrakás, legeltetés, fakitermelés. Az állatok körüli munka is a férfiakra várt. Az igáslovakkal az öregkocsis és a kiskocsis foglalkozott. Az öregkocsis dolgozott a lovakkal, a kiskocsis segédkezett a hajtásban, tisztogatásban. Az etetést ketten végezték. Egy másik férfi az ökröket gondozta, ő volt az „ököretető béres". A „tehenes" a tehenekkel dolgozott, mások a borjakra vigyáztak. Volt, aki csak a disznókra ügyelt, és a fiatalabb fiúk azt tették, amit éppen parancsoltak nekik. Nagyobb korban, ha már jól tudtak az állatokkal bánni, „hidlus- vagy ostoros gyereknek" nevezték őket - írja Gönczi. A lakóház karbantartása, tisztítása, takarítása is sok munkát adott férfiaknak, nőknek egyaránt. Mindig akadt valami javítanivaló, egy-egy lecsúszott zsúpköteg a tetőn, kilazult léc, bedőlt fal, leszakadt deszka, kidőlt ajtó és így tovább. Napi munka volt az istállók takarítása, a trágyahordás, a trágyadomb rendben tartása, de a pajtából kihordott szénahulladékot is minden alkalommal össze kellett gyűjteni, söpörni. A lakóház sok kamrája és a szoba hiába osztotta meg a család zsúfoltságát, és az együttlét színhelye hiába tolódott át a füsttelenített szobába, a füstöskonyha továbbra is központi szerepet kapott a család életében. Hiszen nemcsak a sütés-főzés tevékenysége zajlott benne, hanem a tisztálkodás, az állatok életének előkészítése is itt történt. A konyhán főzték nap mint nap a sertések moslékját, itt szűrték át, itt alvasztották, köpülték, fölözték a tejet; a konyhában „köpesztették" (tisztították a héjától) az olajnak való tökmagot, itt morzsolták hideg napokon a kukoricát, néha itt kötötték esténként a kópicokat, vékákat, a len- és kenderfeldolgozás bizonyos munkafázisai is itt történtek, de a kisebb mosásokat, áztatást is itt végezték. A nehéz, nagy vászonholmikat, a lepedőket, abroszokat, vastag férfigatyákat, ingeket, vászon alsószoknyákat azonban a közeli patakokban, folyókban mosták. Az asszonyokra hárult a napi söprésen kívül a heti padlósározás-sikálás, tapasztások feladata is. Évente két alkalommal pedig ők javították a sárvakolatot és ők meszelték a falakat. Az asszonyok között a gazdasszony a következő módon osztotta szét a munkát: a korban utána következő asszony sütött, ő volt a sütőasszony. Egy másik a tésztát gyúrta, a többiek közül ketten-hárman a fejést végezték. Volt, aki tüzet rakott és söpört, a fiatalabbak között a kenyérsütés gondja oszlott meg. Voltak közös 121. Mosás (párolás) egy iklódbördőcei udvaron, 1954. 68
