Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Az otthon és a család - A család
munkák is. Télvíz idején az asszonyok segédkeztek a vízhordásban, az istállók kitakarításában. Közösen kapáltak, arattak. A lent, kendert a férfiak vetették, de az asszonyok dolgozták fel. Közösen művelték a szőlőt, de a szénakaszálás munkáját is megosztották. Nagyobb gazdaságokban fogadott cselédet is tartottak. Szinte ők is családtagnak számítottak, és munkamegosztás szerint rájuk hárult feladatokat végezték. A nagycsaládban a legfőbb személy a gazda volt, utána következett a gazdasszony. Mindenki más alájuk volt rendelve, illetve rajtuk kívül mindenki egymás alárendeltje volt. „Tehát a gazda és gazdaasszony joggal mondhatta a házbelieit »cselédemnek«,, mert velük szemben a házban igazán mindenki cseléd számba ment." Ez a patriarchális életforma leginkább a jobbágycsaládokra volt jellemző, de egyes kutatók szerint a kisnemesi családoknál is előfordult, főként az agiliseknél volt szokásban. Gönczi Ferenc szerint a nemesek nem éltek nagycsaládban, hiszen őket nem sújtotta az adózás, legfeljebb a török idők adókényszere tömörítette őket is nagycsaládi szervezetbe. A nemesi családok legtöbb esetben megosztoztak ingó és ingatlan vagyonon, és különválva - esetleg egymás melletti birtokokon, de nem egy fedél alatt és nem közös kenyéren - kis családokban éltek. Ettől függetlenül elmondhatjuk, hogy a nemesi osztályos levelek között számos olyanra is akadtunk, amelyek nemesi nagycsaládok szétválására utalnak. A további - főként családtörténeti - kutatások adhatnak csak feleletet a Göcsejben élt nemesi nagycsaládok arányszámára. Annak ellenére, hogy még a 20. század fordulóján akadtak szigorú rend szerint élő nagycsaládok, a nagycsaládi szervezet már a 19. század elején felbomló félben volt. Egyesek a telkek elaprózódásával és bizonyos öröklési sajátosságokkal hozzák kapcsolatba, mások a nagycsaládi életforma teljes megszűntetését a 19. század végi tagosításoknak tulajdonítják. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a polgári átalakulás idején 122. Asszony kölestörő mozsárral, 1930. nemcsa k Göcsejben, de az ország más részein is felbomlik a nagycsaládi szervezet, és az új családrenddel a kiscsaládi forma válik általánossá. A fiatal házasok, ha csak tehették, kiváltak a nagycsaládból, s ha átmenetileg a házban maradtak is, „külön kenyéren" éltek. A nagycsaládok szétválása a birtok felbomlásához, a telkek teljes elaprózódásához vezetett, és igen sok család elszegényedését is eredményezte. így bizony előfordult, hogy egy-egy családnak olyan kevés föld maradt, hogy abból nem élhetett meg. Ezek az elszegényedett családok sokszor arra kényszerültek, hogy szűk parcelláikat más rászorulóknak bérbe adják, maguk pedig több évre is közelebbi-távolabbi uradalmakba szegődjenek idénymunkásnak, vagy jobb híján cselédnek. Ezeknek a szegény törpebirtokosoknak a sorából kerültek ki például az erdei irtásmunkások is. A kényszerűségből bérbe adott birto123. Egy bödei család tömésfalú háza előtt, 1941-1943. kok és azo k í övedelm e megmaradt, keresetükbői pedig kis családjuknak jóllehet szűk, de biztos megélhetést tudtak biztosítani. A belterjes gazdálkodásra való áttérés több és többféle munkát adott, nagyobb szakértelmet követelt a parasztoktól. A mezőkön és az istállókban szaporodtak a tennivalók, a porták és a házak körüli munka is növelte az addig kevesebb munkához szokott parasztok teendőjét. Az asszonyokat most már nemcsak a házimunka kötötte le, hanem a kisebb állatok etetése, a veteményeskertek ápolása, a fejés és a vízhordás is a nyakukba szakadt. Természetes, hogy a családon belül, a nagycsaládi rendszer felbomlása után is bizonyos fajta munkamegosztás figyelhető meg, ami lehetővé tette az idő jobb kihasználását, egyben megkönnyítette a csa69
