Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Az otthon és a család - Szobák

soha nem látott, soha nem hallott tárgyakról is beszéltünk. A múzeumi enteriőrök képeivel pedig meg is jelenítettük a régi házak konyháinak belvilágát, a paraszti élet egy-egy szeletének tárgyi környezetét. Elmondtuk, hogy ismereteink szerint a füstösháznak nevezett helyiség volt a nagycsalád központi lakótere esetenként még a 18. század végén, 19. század elején is. Nyugat-Dunántúl általunk vizsgált térségében a 16. századtól a falusi építészetben megjelenik a kályhás-szobás lakóház. Konyhája továbbra is füstös maradt, annál is inkább, mert ide ömlött a szobai kályha füstje. Évszázadokon át egymás mellett élt tehát a két konyhaváltozat, s noha méreteikben megváltoztak, berendezésük, tárgyi felszereltségük szinte azonosnak mondható. A kémény használata a paraszti építészetben szinte a 19. század derekáig nemigen terjedt el annak ellenére, hogy a térség mezővárosi építkezésében, néhány módosabb kisnemesi lakóházban, paplakokban, molnárházakban ismert volt a 17-18. századtól. Sokat emlegetett és idézett korabeli vagyonleltárak jegyzéseiből az is kiderült, hogy m Egy füstöskonyha előtt..., 1930. nemcsak a füstösházak és a füstöskonyhák, de a szabadkéményes konyhák eszköz- és használati tárgyegyüttesei is azonosak voltak. Változás akkor következett be, amikor a 19. század közepén sorra megindult a füstöskonyhák füsttelenítése. A zárt kéményes, füstmentes konyhák berendezése már egy másfajta, modernnek mondható konyhakultúrát is maga után vont. Szobák A nyugat-dunántúli lakóház belvilágában a nagy változás akkor következett be, amikor a központi lakótér a lakókonyhából áttolódott a kályhás szobába. A nagycsaládok életkörülményei kényelmesebbé váltak. Tartózkodási helyük a szoba lett, s a füstöskonyha mint alvóhelyiség egyre inkább a háttérbe szorult. A szoba a ház egyre megbecsültebb helyiségévé vált. Berendezése a századok során a legtöbbet változott, hiszen az új, divatosabb bútorok és berendezési tárgyak mindig a szobába kerültek, kiszorítva innét a régi, elavult darabokat. Ezek hol a konyhába, hol a kamrákba, jobb híján a padlásra vándoroltak. A rangosabb bútorok, a díszként kirakott textilek, a falakon függő képek már igazi emberi környezetet biztosítottak a szobában lakóknak. A szoba legszembetűnőbb építménye mondhatnánk úgy is, hogy berendezési tárgya - a kályha volt. Mindenkor a bejárattal szemben, a konyhai fal mellett állt. Vidékünkön a kívülfűtős cserépkályhák változatos formái terjedtek el. A 60-70 cm magas, agyagból, 101. Kerített lakóház udvari homlokzata hodonkúttal, Lenti, 1893. 58