Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Az otthon és a család - Konyhák
Érték volt a kés, és ritka evőeszköz volt a villa. 1767-ben Gelsén „fekete csontra nyelezett kés pár (4 db), 1777-ben Döbrétén „páros kés, vella kés", 1847-ben Bakónakon „két rossz kés, két rossz villa, egy kusztora kés, négy bágyog [bádog] kanál", Lickón kilenc villa, egy kés képezte a család evőeszközkészletét. Az evőeszközöket a főzőkanalakkal együtt a kanáltartókban tartották, de jellegzetes evőeszköztartó volt a sodort zsúp szalmából hasított mogyoróvesszővel kötött ovális kis kosárka, vagy elhúzható tetejű fadoboz is. Az asztal körüli szokások évszázadokon át megmaradtak. A régi hagyományos rendet megtartó parasztcsaládoknál még ma is előfordul, hogy az idősebb asszonyok nem ülnek az asztalhoz, hanem mikor a család férfitagjai és a vendégek befejezték az étkezést, félrevonulva a konyhában külön esznek. A füstös lakókonyha harmadik szegletében az ágyak álltak. A nagycsaládok alvási lehetőségeiről, szokásairól a korabeli leírásokból már értesültünk. A család egy része a széles tölgyfa padokon talált helyet éjszakára. A konyhai ágyakban kizárólag csak a gazda és a gazdaasszony aludhatott, esetleg a betegek vagy a gyermekágyas asszonyok is itt feküdhettek. A fiatalabb házaspárok a kamrákba vitték ágyaikat, a legények az istállókban felállított dikón, szénapajtában a széna között aludtak, s volt aki földre szórt szalmán talált magának éjszakára helyet. A füstösház-beli ágyak minden bizonnyal ugyanolyan egyszerű fekvőhelyek voltak, mint amilyenek a zalai szőlőhegyek elhagyott présházaiból kerültek elő a közelmúltban, és ma már múzeumok kiállításaiban hirdetik a korabeli paraszti fafaragó és ácstechnika magas színvonalát. Azokról az ácsolt ágyakról van szó, amiket a 18. századi vagyonösszeírások „szökrön ágy"-ként, „szökrény ágy"-ként tűntettek föl. Noha ezek a jegyzékbe vett ágyak a felvételkor füsttelenített szobák berendezéséhez tartoztak, ilyenek álltak, állhattak a füstösházakban is. 1760-ban Zalabéren „egy rozzant szökrény ágy" és „egy feketére föstött uj szökrén ágy" állt egy szobában. 1775-ben egy mihályfai jobbágy szobájában „Szökrön ágy" tartozott a berendezéshez, de a hegyen lévő présház konyhájában is volt egy fenyőfából készült „szökrön ágy". A füstös lakókonyhák ágyaiban s a padokon használt ágyneműkről a korabeli leírások elriasztó képet festenek. De ha meggondoljuk: a füstös, korom- és pernye-fedte lepedő nem is igen lehetett más, mint „szennyes", s a pokróc „mocskos", olyan, ahogy Kossits József írta elképedve: „legfellebb két töredezett ronda ágy, vánkos, paplan nélkül, csak egy szennyes lepedő vagy mocskos pokróc rajta elterítve." Talán ma jobban megértjük Nemesnépi Zakál György leírását a füstösház-beli állapotokról, amikor azt írta, „csak a gazdának vagyon jussa a' ronda ágyát a szobába tartani. A többi a' hol megférhet, a' kamrában, pitvarban, istállóban hál. A gyermekeknek ... semmi különös ágyuk, vagy ágyi ruhájuk nincsen, hanem ki a' padokon, ki a' kemencze mellett és fölötte a' fehér személyek egy darab rongyot, a férjfia a szürüket vetvén alájuk, nyogosznak édesdeden, puhább ágyat nem kívánván, mert jobbat egy szomszédnál sem láttak." A füstös lakókonyhák és füstöskonyhák világítására a foklát használták. Az egyszerű foklatartó egy természetes ágakból készült állvány volt. Az ág villái közé hosszú vékony fenyőfa hasítékot helyeztek. A gyantás fa hosszan égett. A foklatartók igényesebb változata kovácsoltvasból készült, hajlított fejű keskeny csipesz volt, amit a faragott fa állványba szúrtak. A csipesz tartotta az égő foklafát. Időnként a megszenesedett részt leverték. A foklafa hasogatásához minden férfiember értett, s volt aki kis baltával hasította, de voltak speciális hasogató eszközök is, mint például Lak-on, ahol 1776-ban jegyzékbe vettek egy „fáklya hasogató kés"-t, de a jegyzékből nem hiányzott a „fáklyatartó vas sem". Távoli századokba léptünk vissza, amikor föld alatt talált leleteket, ősrégi iratok lajstromait, régi idők szemtanúit és visszaemlékezők vallomásait, naplójegyzeteit „szólaltattuk" meg, mintegy megidézve a nyugat-dunántúli falusi lakóházak egykori világát. Konyhákról írtunk elsősorban. Illusztrációként egyeseknek közismert, másoknak talán 99. Fokla és foklatartó. 98. Geometrikus mintákkal díszített ácsolt ágy Lendvadedesről, SzNM, Szentendre. 57
