Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Az otthon és a család - Konyhák

füstösházairól. „Gyalulatlan asztal a szegletben" - olvassuk egy 10 évvel későbbi híradásban a közeli Vendvidékről. Az „ablakos szeglet", a „szeglet" a kemencével átlósan szemben, a bejárattal egyvonalban volt. A széles, hosszú, sarkosan elhelyezett tölgyfapadok a fal mellett húzódtak, köztük állt az asztal. Nehéz tölgyfa asztalok voltak ezek, ácsolt, faragott technikával készítve. Vastag asztallapjukat széles, hasított tölgyfa deszkából csapolták össze, a lábakat csapolással, hevederekkel, ékekkel, faragott faszögekkel rögzítették. A lábakat egyszerű hornyolt vésetekkel díszítették. Az ívelten faragott, vagy esztergált lábakkal készült asztalok azonban igényesebb munkákról tanúskodnak. A régi patriarchális világban nagy tölgyfa asztal köré ült a nagycsalád minden felnőtt férfitagja és az öreg gazdaasszony. A gazda az asztal belső szegleténél ült, a többiek pedig úgy foglalták el helyeiket a padokon és hátas székeken, ahogy egymás után a rangsorban következtek. A nők soha nem ülhettek le az asztalhoz. Ők férjük háta mögött állva ettek az asztal közepére tett közös nagy tálból. A tálhoz messziről kellet nyúlni, ezért a kanalat, villát vízszintes tartással vitték a szájhoz. A kanál vagy villa alá kenyeret tartottak, hogy az étel ne csöpögjön le. „A lányok, midőn az ételt a szájba tették, szemérmetességből félre fordultak" - írta Gönczi Ferenc. A gyerekek 18 éves korukig nem ülhettek asztalhoz. Addig pad szélén, kisszéken, földön, küszöbön külön kupacokba ülve ettek. A cselédek, ha voltak, együtt ettek a családdal. Az asztalt és az asztal helyét néhol olyan szentnek tartották, mint az oltárt a templomban. „Mert az asztal körül van az imádság, meg az áldás a házban" - írta Gönczi Ferenc. Nemcsak a füstösházakban, de a fiistöskonyhás-kályhás szobás házak konyháiban is álltak asztalok, padok, s elbeszélésekből tudjuk, hogy sok család itt étkezett továbbra is, annak ellenére, hogy volt már füsttelenített kényelmes szobája. 1775-ben Szabó János mihályfai jobbágy konyhájában állt egy „asztaly Szék" és három „deszka pad". Elképzelhető, hogy itt evett a család, annak ellenére, hogy a szobában két deszkapad, egy fenyőfa asztal és két hátas szék is volt. Szentbalázson 1779-ben egy konyhában egy fenyőfa asztalt találtak, 1777-ben Döbrétén két pad állt a füstöskonyhában. A vagyonösszeírók sokszor nem jelölték külön az egyes helyiségeket, de az egymás után írt tárgyakból következtetni lehet, hogy azok szobában, konyhában vagy kamrában álltak. így megítélésünk szerint szinte mindegyik füstöskonyhában állt asztal, jóllehet nem mindegyik mellett ettek már, de az ételek előkészítéséhez és más konyhai munkához nélkülözhetetlenek voltak. A konyhában lévő padokra pedig rendszerint fazekakat, tálakat, vizeskorsókat raktak. A 18. századi Zala megyei árjegyzékekből megtudhatjuk, hogy a legnagyobb mázas tál 6 krajcárba került. Kisebb tálat már 1 krajcárért is lehetett kapni. Gelsén 1754-ben 15 cseréptál került jegyzékbe. 1775-ben Bőröndön 9 mázas tálat írtak listába. Döbrétén „3 parasztos tál" volt egy kisnemesi konyhában, 1783-ban Dobriban egy jobbágyház konyhájában „három kicsin szerű Tál"-at találtak. Bakónakon 1847-ben 4 cseréptál került jegyzékbe. Ezek a kisebb-nagyobb cseréptálak valóban a közös étkezések edényei voltak. Idősebb zalai és vasi parasztemberek még manapság is emlékeznek, hogy a régi időkben egy tálból evett a család. A nagy közös tálakon kívül azonban egy-egy háztartásban cseréptányérok és fatányérok is gazdagították az étkészletet. 1779-ben Szentbalázson egy szobai tálas polcon 16 cseréptányért és hét fatányért, Andrásfán 12 darab cseréptányért számoltak össze, 1767-ben Kustánszegben 15 „fa kerék tányér", 1770-ben MilejRózsás szegben csak egy „fatányér", 1774-ben Andráshidán tizenegy „kerék fa tányér", 1778-ban Dobriban „fa viselt Tányér 24" került felvételre. A felsorolt tányérokból sült húsokat ettek, s a régi leírások szerint azokat mindig a gazda vágta föl, s osztotta szét. A tányérok helye a falra akasztott tálas volt. A leveses, kásás ételekhez való kanalakat is szinte mindegyik összeírás megemlíti. Egy 1775-ös mihályfai jobbágyháztartás vagyonjegyzéke 6 kanalat említ. Dobriban 1783-ban Gazdagh Antal módos jobbágynak három főző fakanala mellett csak „két hitván evő kalánya" volt. Szentbalázson hat evő fakanalat említenek az összeírok. 97. Füstöskonyha részlete edényekkel, tűzikutyával, vasrostéllyal. Dél-nyugat Zala megye, 19. század eleje. R. Bright angol utazó nyomán. 56