Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

A ház és az udvar - Telki építmények

46. Új házak Csömödéren, 1910 körül. A tornácok alaprajzi formái közül az oldaltornác tekinthető a legáltalánosabbnak. Térségünkben megjelenik az oszlopokkal hangsúlyozott rövid tornácbeugró, az ún. lopott tornác is, vagy az egyszerű megoldású végoszlopos tornác. Mint már említettük, a 19. század második felében a Vas megyei Őrség falvaiban letelepedett vándorkőműveseknek egy addig ismeretlen népi építészeti stílus megteremtésében volt nagy szerepük. A kiugró tornácos, itt kódisállásos lakóháznak nevezett épületek első példányait is ezekben a falvakban építették fel az 1860-70-es években. Az elkövetkező évtizedekben Vas megye távolabbi vidékeire is beszűrődött ennek a kúriaszerű, klasszicista építészeti elemeket is hordozó lakóháznak a divatja, majd lehúzódott Zala megye nyugati területére. Az 1920-as években azonban a kisvárosi építészet hatása egyre inkább háttérbe szorította, majd fel is váltotta építését. A kódisállásos lakóházak megjelenésével a téglából épült istállókon is egy új építészeti megoldás alakult ki. A kamrából, istállóból és pajtából álló gazdasági melléképület jellegzetes formája a tornácos istálló lett. Az árkádíves tornácoszlopokat és az íveket gyakran fugázott téglával rakták ki, ami a fehérre meszelt falakon még erőteljesebben kihangsúlyozta a boltozatokat. Máshol a boltíveket és az oszlopokat fehérre meszelték. Külső megjelenésük gyakran a lakóházakét is felülmúlja. Elterjedésük leginkább a megye nyugati sávjában figyelhető meg. 35