Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A ház és az udvar
kokkal rozzant pével", egy másik ajtó „közönséges, pléhekre és sarkokra" került 1772-ben felvételre. A pléh itt vaspántot jelent. A díszesen megmunkált és különböző mintákkal kialakított kovácsolt ajtópántok még a legegyszerűbb ajtóknak is különleges díszeivé váltak. A 19. század derekától a paraszti lakóházak bejárati és belső ajtajai már asztalosmunkával készültek. A szoba-, a konyha- és a kamraajtókat keretes, betétes megoldással készítették, a lakóház bejárati ajtajait már mértanias vagy virágornamentikás faragott, cifra rátétekkel díszítették. A legrégibb zárak fából készültek. Ezek egyszerű fareteszek, illetve fa tolózárak voltak. A legnagyobb biztonságot azonban a sújtótas billenő zár nyújtotta. Makkos fazárnak is nevezik a csalafinta megoldásokkal faragott zárakat, amelyeknek kinyitását csak kevesen ismerhették a családból. Főként az értékes élelmiszert őrző kamrák, borospincék ajtajait zárta. A vaszárakat, kilincseket a falusi kovácsok készítették. Nemegyszer bonyolult kulcsos zárakat is csináltak, amelyeket hosszadalmas munkával lehetett csak kinyitni. A régi füstösházaknak nem voltak igazi ablakai. A korabeli tudósítók szerint „Á konyhának, á mellyet szoba gyanánt használnak, egy vagy két toló ablakja..." - idézzük a 19. század eleji megfigyeléseket. Ezek az ablakok az ún. tolituk vagy tolitus ablakok a boronafalba vágott kis négyszögletes nyílások voltak, amelyeket belülről egy vájatban mozgatható deszkalappal lehetett bezárni. A tolóablakok a füstös helyiségek füstelvezetését is szolgálták. A füst azonban az ajtók fölé vágott kis lyukon, a „füstlikon" és az ún. kettős ajtók fölső nyílásán is a szabadba távozhatott. Ilyen tolóablakokat lehet látni a Göcseji Falumúzeum felsőszenterzsébeti lakóházán. A kályhás szobás lakóházaknak legalább két ablakuk volt. Az egyik ablak a homlokzati falon aszimmetrikusan elhelyezve az utcára, a másik az udvarra nyílt. Azoknak a házaknak, amelyeknek három ablakuk volt, kettő az utcára, a harmadik az udvarra nézett. 1754-ben Gelsén egy házbecslésben „három övegh ablak, két felé nyiló jó" ablakot írtak föl. 1770-ben Milejben „egy üveg ablak", egy zalaistvándi malomházban „üveg ablak vas gáterekkel" került jegyzékbe. Ebben az időben Iváncson egy háznak három üvegablaka volt „vas gáterrel és drótbul kötött vassal s raita lévő ajtóval". A göcseji falvaktól távolabb eső Dobriban egy „4 karikából álló üveg ablak"-ot jegyeztek föl. Ez utóbbi minden bizonnyal üvegezett ólom karikákból állt. Az üveges ablakok s az ólomkeretes üvegek az 1700-as években leginkább a vagyonosabb nemesi lakóházakat jellemezték. Ezekben az időkben ritka lehetett az a parasztház, amelynek üvegablaka volt, de valószínű, hogy a módosabb házak lakásaiba a 18. században már bekerül. Addig itt a fatáblás és sövényből, zsúpból, papírból készült nyílászáró megoldásokat alkalmazhatták, vagy pedig kisméretű, „palatábla nagyságú" befalazott üveglapok zárták az ablaknyílásokat. A 19. század elején a téglaházak építésével a tokos ablakok is megjelentek a paraszti építészetben. Az egy- és kétszárnyú szimpla ablakokat fatáblákkal védték. Az 1780-as leltárban feljegyeznek egy házat „mellyen jó üveg ablakok vas Gaterokkal, vas táblákkal és vas aitóval" vannak. Másutt keresztvasakat is felírtak az összeírásokban. A keresztvas, vagyis vasrács, ami a szoba, a ház védelmét szolgálta, a paraszti lakóházak ablakain is megjelent. Egyike-másika magas színvonalú, művészi kovácsmunkákról tanúskodik. A lakóházak és gazdasági épületek legjellemzőbb tetőfedési anyaga zsúp volt. Nemcsak a göcseji kisnemesi falvakból származó források, de Zala megye távolabbi részeiből való adatok is sorra megkülönböztetik a zsúppal és a szalmával fedett épületeket. „... egy része zsúppal egy része szolmával vagyon megh födvö..." - olvashatjuk a már jól ismert nemesapáti iratban. A „... ház zsúppal, pajta szolmával" fedve - írják máshol. 1780-ban a juhász ház mögött „Szolmával födött" pajtát vettek jegyzékbe a hagyatéki leltárt készítő hivatalnokok. Zalaszentbalázson 1779-ben egy akol „hosovánbúl allétva lévén szolmával vagyon megh födvö" és 36. Csonkakontyos zsuppos lakóház „csipkézett", fonott gerincű tetővel. Bagodvitenyéd, 1951. 31
