Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A ház és az udvar
egy birkás ház „talpokra sövénbűl építtetett szolmával födött" szerepel egy jegyzékben. A szalmatető csomónként teregetett és fűzfavesszővel „lecsaptatott" búza- vagy rozsszalmából készült. A leszorító vesszőket a lécekre kötötték. Nemcsak Zalában, de egész Dunántúlon a tetőfedés régies formája volt ez a mód. A zsúptető a kévézett rozsszalmából készült tetőt jelentette s a 18. század második felében vált általánosan ismertté. Dobriban 1783-ban egy „pajta mögött 60 öregh [régi] zsúp kévé"-t írtak jegyzékbe, 1788-ban „Móricz Lázárnak Petrikeresztúri házára Húsz Kereszt megh kettőzött zsuppot" vásároltak. 1847-ben Baksán „17 kéve zsup és 3 kettőzetlen zsup" került egy vagyonleltár listájára. A zsúptetők elkészítése kétfajta kévével történt. Kankévével: két marék zsúpszalmát a földre helyeztek úgy, hogy tövük keresztezze egymást. A tusájához, vagyis a tövéhez közel lazán összekötözték, majd az egyik szárat a másikon átfordították. Kancakévével: kétmaroknyi zsúpszalmát derékon átkötve kettőzték meg. A kötéshez csavart zsúpszalmából készítették a kötelet. A kévéket a szárakból elválasztott szalmával erősítették a lécekhez. A zsúpolást a tető alján, tövükkel lefelé fordított kancakévékkel kezdték, ezzel alkották az alsó sor. A többi sort kankévével fedték. Ezeket a tövükkel fölfelé fordítva erősítették a lécekhez. A szegélyezést tövükkel lefelé fordított kancakévékkel készítették el. A tetőfedést követte az ormozás. A szelemenre a tető hosszában a ragok vájatába zsúpszalmát fektettek, s szalmakötelekkel kötötték le. Erre sárba hengergetett zsúpkévéket hordtak, ezeket a gerincen egymáson áthajtva rögzítették. Sajátos formát kölcsönöztek az épületeknek a csavart és fonott technikával készült tetőgerincek is. A tető dísze a csúcs volt. Különböző alakú csúcsokat készítettek faragott fából, csavart, kötött, font zsúpból. Változataik egész sora alakult ki vidékünkön. Folyók, mocsaras területek közelében a nádat is felhasználták a tetők fedésére. Nádtetőkre vonatkozóan azonban kevés adatunk van, közülük a Nemesapátiban találtakat kell kiemelnünk, ahol „rész szerént náddal rész szerént zsúppal és szolmával" van néhány épület fedve. A göcseji szegektől távol, Szegváron (Zalaszegváron) 1780-ban náddal fedett majorházat és kukoricagórét jegyeztek fel. Ugyanitt megjelenik a fazsindely is. Egy galambházat „új fa sindölyre" vettek jegyzékbe. Néhány szórványadaton kívül szinte semmi támpontunk nincs arra vonatkozóan, hogy Zala megyének általunk vizsgált térségében falusi lakóépületet, gazdasági épületeket fedtek-e fazsindellyel a 18. században. A kutatott vagyonleltárakban sehol nem találtunk erre vonatkozó adatokat. Azt se sikerült kideríteni, hogy a ma ismert 18. századi haranglábak (Nemesnép, Felsőszenterzsébet) eredeti tetőfedési anyaga fazsindely volt-e, vagy a későbbi évtizedekben fedték át őket zsúppal, szalmával. Elképzelhető, hogy a sok tűzeset miatt hozott szabályrendeletek - amelyek több esetben is előírták a fazsindely alkalmazását - hatására egyre több lakó- és középületet fedtek így. Az 1900-as népszámlálás adatai is több zalai faluban említenek zsindellyel, ill. deszkával fedett épületeket, mégpedig - mint később látni fogjuk - egyes esetekben szép számmal. 1910-ben a Göcsejben készítettek még fazsindelyt. A Vas megyei Szalafőn pedig mai napig emlékeznek arra, hogy az 1920-as években Pityer szeren állt egy ház fazsindellyel fedve. Mindezek ellenére el kell mondanunk, hogy a költséges fazsindely alkalmazása a zalai lakóépületeken nem vált általánossá. Elszórtan, foltokban jelentkezik és végül magtárak, kisebb gazdasági épületekre szűkül használata. A 19. század második felétől új tetőfedési anyag jelenik meg vidékünkön, a cserép. Hasonlóan a téglához, eleinte ezt is házilag vetették. A téglalap formájú, szögletes sarkú, vékony „cserépsindü" mai napig sok régi lakóház és gazdasági épület tetejét fedi még. A gyári cserép is 38. Nyeregtetős, díszített oromzatú téglaház. Bagodvitenyéd, 1963. 37. Zsúppal fedett csonkakontyos boronaház. A tetőgerinc sározott, Göcsej, 1930. 32
