Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

A ház és az udvar

Az égetett tégla viszonylag későn, csak a 19. század második felében vált egyre gyakoribb építőanyaggá térségünk paraszti építőkultúrájában. A 17-18. században létesült téglaégetők, s a nagyobb uradalmak téglavetői a 19. század elejéig szinte kivétel nélkül a mezővárosi és az uradalmi építkezéseket látták el téglával. A 19. század 30-as éveitől a házépítő parasztemberek legtöbb esetben maguk vetették és maguk is égették ki a téglát. Az agyagos talaj alkalmas volt téglakészítésre. A kiásott agyagot jól összedolgozták, fából készült formákban formázták, a napon megszikkasztották, majd ún. boglyákba rakva kiégették. „Mező téglábul építtetett" házat említettek egy esztergáli vagyonösszeírásban, ami minden bizonnyal házi égetésű téglából épült. Az 1870-es években olasz téglavető vándormunkások is dolgoztak a dunántúli megyék falvaiban. Ebben az időben Ausztria különböző területeiről, főként a stájer vidékekről vándorkőművesek és -ácsok érkeztek a nyugat-dunántúli falvakba. Minden bizonnyal ők építették a régióban az első falusi téglaházakat a 19. század derekán. Közülük kerültek ki azok a mesterek is, akik a század második felében a Vas megyei Qriszentpéteren, Ispánkon, Pankaszon, Kondorfán letelepedve felépítették a híres kódisállásos lakóházakat. Az ő kezük nyomán új építészeti stílus indult útjára, s honosodott meg Nyugat-Dunántúl délnyugati tájain, így a göcseji, hetési területeken, de még Nagykanizsa környékén is a 20. század elejére. A boronaházak ajtajai még a 19. század elején is vastag tölgyfa pallóból vagy fenyődeszkából készültek hasított, bárdolt, faragott technikával. A több darabból álló ajtószárnyakat hevederekkel és faragott faszögekkel fogták össze. A pallók fölső és alsó végében kifaragott csapok körül forgott az ajtószárny. A csapokat a küszöbbe és a szemöldökfába vájt, ún. perselyekbe helyezték. Ma már ilyen ajtókat csak a szőlőhegyi présházakon lehet látni. A füstöskonyhák és az istállók ajtajai két részből álltak. A fölső ajtónyíláson keresztül szellőzött az istálló, és a füstöskonyhák gomolygó füstje is ezen távozott a szabadba. A vaspánt, ami az ajtót felfüggesztette, csak a 18. században jelent meg a parasztházakon. Petrikeresztúron 1788-ban feljegyezték, hogy Móricz Lázár 12 krajcárt fizetett a „szoba ajtaján lévő pléhek igazítására", Zalaistvándon „ajtó vas Sar33. Tömésfalu, csonkakontyos lakóházak Söjtörön, 1953. 34. Mórfalu, fiistöskonyhás lakóház. Gyülevész, 1957. 35. Náprádfai utcakép régi boronaházakkal és vakolatlan téglaházakkal, 1955. 30