Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Falu és társadalom
A másik képen három nemesember áll egymás mellett, a felirat szerint „Kis Csernecz"-ről valók. Az elsőn, aki a legfiatalabb, „sárga" szattyán csizma van. Magyar nadrágot hord. Hét pár zsinórgombos dolmányt visel, aminek az ujja, az ún. kutyafül vissza van hajtva. Vállán fekete prémmel szegett és bélelt mente látható. Fején tollal díszített süveget, ún. barkás süveget hord. A második nemes lábán csizma. O is magyar nadrágot hord. Mentéjét, ami világos szőrmével van prémezve, felvette. Egyenes szálú haja vállig ér. A harmadik, idősebb férfi, akinek öltözete kissé divatja múlt. Lábán papucs. Oldalt varrott kapcás nadrágot hord. 11 pár zsinórgombos dolmányt visel, zsinórövvel. A dolmányon mentekötővel vállra fogott prémezett, szőrmével szegett, szőrmével bélelt, combközépig érő mentét visel. A göcseji parasztcsaládok ruhatára az 1860-70-es évekre sem sokat változott. A férfiak továbbra is vászongatyát és vászoninget hordtak, télen kabátot, bőrbundát, csizmát. Egyik férfi öltözetéből sem hiányozhatott a „kötin", a kékfestő vászon félkötény. Az asszonyok is többnyire házivászon ruhában jártak, de ingük szélesre szabott ujja már gyolcsból készült, s könyékben színes szalaggal átkötötték. Az asszonyi viseletben az igazi fordulatot a századvég jelentette, amikor egyre inkább teret hódított a polgárosuló ruhadivat. A férfiak még sokáig vászongatyát hordtak, és ha valaki városi pantallót vett fel, megszólták: „biztos azért nem vett gatyát, mert szegénynek nincs". A gyerekek is többnyire vászonruhákban jártak, a kisfiúk is vászoninget kaptak, és csak 5-6 éves koruktól hordtak gatyát. A 19. századi göcseji falvak pásztortársadalma nemcsak életformájával és viselkedésével különült el a parasztoktól, viseletük is teljesen eltérő volt azokétól. Szerették a divatos, sőt elegáns holmikat. Más volt a béresek, más a juhászok, és megint más a kanászok öltözéke. A juhászok derékban szépen ráncba szedett, 10-16 szélből varrt „kékített, vasalt szélgatyát" viseltek, hozzá gombos mellényt és kabátot hordtak. Vállukon könnyű bőrtarisznya lógott, lábukra magas sarkú, ráncos szárú csizmát húztak. A kanászok nem szerették a széles gatyát, ők megelégedtek a 2-3 szélből készült vászongatyával. Bocskort vagy csizmát hordtak. Fényes gombokkal kivarrott bőrtarisznyájuk volt, és soha nem hiányozhatott a fényesre csiszolt balta sem. A béresek ujjas, vagy „befenekelt ujjú", kivarrott szűrt, s pörge kalapot viseltek. Zsinóros nadrágjuk és kabátjuk volt, „szűksarkú magas csizmát hordtak". Ruhájukra mindannyian kényesek voltak. A földművelő és állattenyésztő jobbágyfalvak társadalmához - a nemesi falvakéhoz hasonlóan - a jobbágyszinten élő falusi iparosok is hozzá tartoztak. A juhászok, csordások, kanászok és ezek szolgálói azonban külön réteget alkottak. A teheneket a csordás vagy pásztor őrizte, az ökrök őrzőjét béresnek nevezték. Az öregebb béresek mellett gyerekek segédkeztek az őrzésben. Az őrizők Szent György napjától a következő év Szent György napjáig szegődtek a gazdákhoz. A19. század végén a szegek vidékén kétféle őrzőcselédet tartottak. A kommenciósok feleségeikkel együtt kerültek a faluba, saját kosztjukon éltek, kb. egy hold földet, pár mázsa gabonát, pénzt kaptak. Saját marhát is tarthattak, de őrizés idején messzire vitték a gulyát, és mint öregebb béresek kint aludtak a marhákkal a hálásokon. Mellettük segédkeztek az ún. „őrzőgyerekek" vagy „szógagyerekek", akik rendszerint szegényebb családok 12-13 éves fiai voltak, és kosztért, egy-egy olcsó öltönyért szegődtek a módosabb gazdákhoz, néha kevés gabonát is kaptak munkájukért. Az öreg béresek mellett segédkező gyerekek szállása a háláson rendszerint ágakból tákolt, szalmával fedett pásztorkalyibában volt. A háláson alvók magukkal vitték ennivalójukat, kenyeret, szalonnát, hájat. Lefekvéskor együtt imádkoztak. Az öreg béresek reggel korán kihajtottak, s csak később keltették fel a gyerekeket és adták át nekik az őrizést. Voltak azonban olyanok is, akik a gyerekeket korán felverték. Leveles faágat adtak kezükbe, hogy előttük húzva az úton, elverjék a harmatot. A módos parasztgazdák bentkosztos cselédeket is tartottak, akik rendszerint katonaság előtt álló fiatal legények voltak. Feladatuk a fejősállatok gondozása, legeltetése és etetése. Többnyire az istállóban álló szalmaágyon, a „dikón" vagy a füstöskonyhákban, rozoga ágyon aludtak, de a gazdával együtt kosztoltak. Szegényebb parasztgazdák csak őriző szolgagyereket fogadtak. Még a 20. század 30-as éveiben is szívesen tartottak módosabb családok őrzőgyerekeket. Őrzéskor a gyerekek sokszor bandákba verődve járták az erdőt, 157. Három nemes ember a csáktornyai térképről. 110
