Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Falu és társadalom
Plánder Ferenc szerint a 19. század elején a göcseji férfiak szinte kivétel nélkül nyak nélküli, fehér vagy kék vászoninget viseltek, hozzá széles, fehér vászongatyát. Egyeseknek volt rövid szűrje, a módosabbaknak rövid és hosszú bundája. Ünnepnapokon hímzett fehér inget és ezüstgombos fekete mellényt viseltek. A szegényebbek bocskorban, a módosabbak csizmában jártak. Az asszonyok a maguk által szőtt vászon „péntőt", szoknyát és inget viselték, hordták a réklit, de szívesen vettek magukra boltokban vásárolt kötényeket, „mellyest... fehér patyolat főrevalót, tarka kendőt... a pénzesebb asszonyok 's lányok különféle színű reklit, virágokra kivarrott ködmönt, 's némelyek kurta mentét viselnek". A 19. század elején jöhetett divatba a „fekete kordován" (szattyánbőr) női csizma, ami a korábbi sárga kordován csizmát váltotta fel. A fehérneműkből - anyagi helyzetüktől függően - több váltást is készítettek. Sok fehér vászonholmi olykor évekig a ládákban lapulva várta, hogy használatba kerüljön. A szegény nemesi családok ruhatára főként a vászonnemű tekintetében, jobbára azonos volt a jobbágyokéval. Egy-két magára többet adó, vagy esetleg módosabb nemescsalád ruhatára azonban értékesebb szőrme holmival, aranysujtásos és ezüstgombos mentével, selyemzsinóros nadrággal, selyemszoknyával, csipkés ingekkel, aranycsipkés fejkötővel is kiegészült. Sok-sok női és férfi ruhadarabot sorolhatnánk föl a hagyatéki leltárak listái alapján. A ládákban, a ruhatartó almáriumokban a vászoningek, gatyák, szoknyák mellett finom kelméket, drága selyemszoknyákat, fejrevaló kendőket, keszkenőket találtak a leltározó hivatalnokok. A jobbágyi összeírások is bővelkednek a különböző viseleti darabok felsorolásában. Mindennél többet mondanak azonban azok az ábrázolások, amelyek a 18. század végén készültek Zala megyében. Tomasich János Csáktornya térképére rajzolta le a csáktornyai uraságnak hódoló, a környező vidékekről érkezett parasztokat, nemeseket. Ezek az ábrázolások hű képet festenek a korabeli paraszti és nemesi viseletekről. Azokról, amelyek éppen akkor voltak divatban, amikor az általunk idézett vagyoni összeírások készültek. Akkor, amikor még használták a régebbi, ódivatúbb ruhadarabokat, s viselték is azokat, és az újakról amelyek még hosszú évtizedeken keresztül használatban maradtak. A csáktornyai térképen látható egy parasztasszony, aki egy kisfiút vezet kézen fogva. Az asszony vászonszoknyája festett, előkötője fehér vászon. Ingválla bevarott ujjú, kézelővel vagy csipkefodorral díszítve. Könyökénél húzott. Válla fűzött, ún. magyar váll. Derekán sálöv. Fején ún. pacsa. Ez a fejrevaló lepel Itália és Horvátország felől érkezett hazánkba és egész Dunántúlon ismert volt. A képen látható egyszerű, fehér gyolcsból készült kendőt a 19. század első felében még hordták itt Zala megyében is. Később, sőt a 20. század elején is viselték a pacsát, de már díszesen kivarrva, színes szalaggal, keskeny kendővel lekötve. A legény hosszú szűk vászongatyában hosszú, kívül hordott borjúszájú ingben derékkötővel áll a nő mellett, fején kis kalap van. A képen két parasztembert is látunk. Az egyik bocskort hord. Szűk vászonnadrágja van. Vállra vetett szűrt, alatta nyitott borjúszájú inget és mellényt visel. Fején süveg, ún. csákós süveg. Alóla kilátszik copfba font haja. A másik férfi lábán bokabakancs, vagy csizma van. O is szűk vászonnadrágot hord. Szűrposztó dolmányban van, ami szűrszabó műhelyben készült. Vállán ujjas, szíjjal. Új divatú keskeny 256. Két parasztember, 18. század vége. karimájú kalap van a fején. 155. Női viselet, parasztasszony a jellegzetes zalai fejfedővel, a „pacsával", 1700-as évek vége. 109
