Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Falu és társadalom

vagyona nemhogy elérte a nemesekét, de jóval meg is haladta azt. így nem csoda, hogy egy-egy szegény nemescsalád hozzájárult, sőt szívesen is vette, ha eladósorba került leányát módosabb jobbágyfi kérte feleségül. Ezeket a jobbágyfiakat a nemesi család befogadta, őket és a házasságból született utódokat nemesnek tekintette. Az agilisek nemes feleségük birtokain gazdálkodtak, s mint nemesek a nemesi közbirtokossággal egyként viselték a közbirtokosságra háruló munkát és élvezték a közösség jövedelmét. Azonban az agilisek helyzetében is érvényesült az a gyakorlat, amit az armalista nemesek esetében elmondtunk. Történetesen az, hogy „nem a birtok, hanem a származás a nemesség igazi kritériuma". így tehát a jogi helyzetük révén a 18. századra ők is adófizetőkké váltak. Zala megyében a 18. század végén a nemesek és agilisek fele-fel arányban fordultak elő. Ez a nagyszámú agilis közel egy évszázadon keresztül próbálta az adómentességet kivívni. A Zala megyei agilisek 1743-ban indították el mozgalmukat, de helyzetük javítása érdekében soha nem értek el kedvező eredményt. A nemesi falu belső differenciáltságát nemcsak az szabta meg, hogy ki hogyan és milyen módon vált nemessé. A rétegzettséget nagymértékben befolyásolta a vagyoni helyzet is. A birtokos nemesek közül sokan elszegényedtek, mások elköltöztek, s vagyonukat ügyes, falubeli birtokosok szerezték meg, növelve saját birtokaikat. Közülük többen a megye ügyeit intéző birtokos nemesek soraiba is bekerültek. A birtoktalan egytelkes nemesek között is voltak olyanok, akiknek sikerült a birtokos nemesek soraiba kerülni. Egyike-másika jobbágyként kezdte, és ügyeskedéssel, „jó papírok beszerzésével", előnyös házasságkötéssel, megyei tisztviselői funkciók vállalásával egyre magasabbra került a ranglétrán, és közel száz év alatt jobbágyból birtokos nemes lett. Ez azonban nagyon ritkán fordulhatott elő. Többen voltak azok, akik teljesen elszegényedtek, és nemesi telkük nem lévén, jobb híján jobbágytelket szereztek maguknak. Ezek a jobbágytelken élő szegény nemesek úrbéres terheket viseltek, de állami adót nem fizettek. Némelyik a módos jobbágytársa birtokán vállalt munkát. A nemesi falu társadalmában ott találjuk azokat a nemeseket is, akik valamilyen ipart, molnárságot, kovács- vagy mészárosmesterséget is folytattak. A nemesi falu közbirtokossági szervezetet alkotott. „A közbirtokosság bizonyos dolgoknak és jogoknak közös használatát jelentette, amit a közös vagyon felosztása után az osztályos testvérek és jogutódaik - háztelkeik arányában - osztatlanul élveztek. A közös vagyon tulajdonjoga a közbirtokosokat együttesen illette, akik földesúri jogokat gyakoroltak" - idézzük Kállay Istvánt. A kisnemesi falvak társadalmi szervezetéről nem tudunk sokat. Degré Alajos szerint elképzelhető, hogy a 16. század előtt az egytelkes nemesekből álló falunak nem volt szilárd szervezeti formája. Az adatok azonban arról vallanak, hogy a 18. század elejétől kezdődően a nemesi közbirtokossági falvakban megindult és a század közepére általánossá vált a szabályos községi szervezet megalakítása tisztségviselőkkel, akik a község nevében eljártak. Altalánosságban elmondhatjuk, hogy a göcseji nemesi falvak birtokos közössége élén a közös vagyont kezelő „perceptor" állt, akit néha gondviselőnek is neveztek. Megbízatása egy évre szólt, Szent György napjától a következő év Szent György napjáig. A későbbiekben már csak 2-4 évenként választották. Mellette állt az öreg esküdt, egy-két számadó bormester és a vásárbíró. Évi fizetésért dolgoztak, hol egyiknek, hol másiknak volt magasabb-alacsonyabb a fizetése. Évente közgyűléseket tartottak. Ez a községi elöljáróság nem volt egyforma, szervezeti felépítésük falvanként változott. Voltak olyan falvak, mint például Kustánszeg, ahol a falu élén a főesküdt állt, a perceptor a jegyző volt. Perceptornak gyakran a falu tanítóját választották. Nemeshetésen 1813-ban évi 60 forintért külső ügyvédet fogadtak, aki a „nemes község rendelt ügyésze" címmel írta alá a jegyzőkönyveket. A nemesi falu elöljáróságának fő funkciója a közbirtokossági vagyon kezelése, a közös jövedelem elosztása, a közrend fenntartása, a panaszok meghallgatása, esetleg a felek közötti egyezség létrehozása volt. A közbirtokossági közös vagyont a malomjog, kocsmajog, mészárszékjog jelentette, de a legtöbb faluban ennek minősült a legelő, esetleg a rét vagy a közös erdőrész. Voltak olyan falvak, amelyekben szigorúbban, voltak olyanok, ahol lazábban működtek az elöljárók. A nemesi falvak önkormányzati szervezetének tagoltsága azonban nagymértékben függött a falu nagyságától. A törpefalvaknál különösebb szervezeti differenciáltságra nem volt szükség. A világi vagy egyházi uraságokhoz tartozó göcseji jobbágyfalvak belső szervezeti felépítettsége a többi magyarországi jobbágyfalvakéhoz hasonlóan alakult. „A falu társadalmának a tagolódása egyet jelentett a társadalmi differenciálódással, és valójában a jobbágyfalu sem volt egységes. A vagyonos jobbágygazdát aki, mint láttuk, urát sokszor magas összegekkel is kisegítette - a valóságban nagy űr választotta el a jobbágyságban vele osztályos társától, a más háta mögött lakó szegény zsellértől... - írja Szabó István. Talán nem érdektelen, ha itt mondjuk el, milyen ruhadarabokból állt még a 19. század elején is egy-egy parasztcsalád ruhatára, milyen ruhát viseltek a korabeli kisnemesek. 108