Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

MOSABURG/ZALAVÁR Zalavár, Vársziget - A Szent Adorján zarándoktemplom alapjai templom állt. Északi fala támpilléres, délnyugati sarkához egy - talán már nem is a templomhoz tartozó - vastag falú, négyszögletes alaprajzú torony csatlakozott. A templom bejárata a déli oldal keleti részén nyüt. A Turco-féle alaprajzból csak a templom mérete, nagyságrendje határozható meg eléggé egyértelműen, alaprajzi megoldása, építéstörténete azonban nem rekonstruálható. 1951-54 között a feltárások a templom feltételezett helyétől keletre és északra egy többrétegű temetőt hoztak napvilágra, melyben a temetkezések - az ásatok szerint - a 9. század közepén kezdődtek (ún. „nagykoporsós" sírok), s valamikor az Árpád-korban fejeződtek be. A temetkezéseket sematikusan, pusztán a mélységadatokra alapozva kötötték időhöz, ezért a 10. századra kelteztek olyan sírokat is, amelyek leletanyaga (fejékszerek, gyöngyök) mai ismereteink szerint a 9. század utolsó harmadánál, végénél nem későbbiek. A Karoling- és az Árpád-kori temetkezések közötti kontinuitás tehát még bizonyításra szorul. A 9. századi és Árpád-kori Szt. Adorján templomot sokáig ugyanazon templomnak tartották és a récéskúti bazilikával azonosították (ld. alább), bár az ötlet már első megfogalmazásakor is eléggé ellentmondásos volt. Dercsényi Dezső a récéskúti templom alaprajzi sajátosságait Róma, s főleg Isztria hatásával magyarázta (ami automatikusan magával vonta az aquileiá patriarchátus közreműködésének kérdését), ám a templomot mégis a salzburgi érsek által építtetett, Szt. Adorján mártír sírját magába foglaló templommal azonosította (bár a mártírsír helyét nem is kereste). Hogy az ellentmondást feloldja, úgy vélte, a Conversio azon adata, miszerint a templomot a salzburgi érsek építtette, egyszerű propaganda-fogás. Az ötletet Bogyay Tamás kezdettől fogva megalapozatlannak és elfogadhatatlannak tartotta, egyes szerzők mégis máig kitartanak mellette. A Turco-féle alaprajz azt a Szt. István-kori bencés monostort ábrázolja, amelynek Szt. Adorján volt a védőszentje. A templomot magába foglaló végvár és a Conversio munimenje (a Karoling-kori Vársziget nagyméretű sáncárokkal levágott déli harmada) azonban ugyanazt a területet foglalta el. Az Árpád-kori Szt. Adorján templom Karoling-kori elődje tehát csak az a Mária templom lehet, amit 850. január 24-én szentelt fel Liupram salzburgi érsek. Zalavár-Vársziget, Szt. Adorján zarándoktemplom Az 1980-as években a Vársziget közepe táján, a Mária templomtól és a széles Karoling-kori sáncároktól északra egy nagyméretű templom alapfalai kerültek elő. A templomról először 1998-ban jelent meg egy alaprajz, túlnyomórészt Cs. Sós Ágnes dokumentációjára támaszkodva. 2000-ben befejeztük a Cs. Sós Ágnes halálával (1993) megszakadt kutatásokat, tisztáztuk az építéssel, alaprajzzal kapcsolatos kérdéseket, bizonytalanságokat, így ma már egy jóval letisztultabb alaprajz áll rendelkezésünkre. Az 1998. évi és jelen leírás közötti eltérések - a méretekig bezárólag - ezzel vannak összefüggésben. Az épület felmenő falaiból gyakorlatilag semmi sem maradt meg, sőt több helyen az alapfalakat is annyira kitermelték, hogy már csak az alapozási árkok jelezték helyüket. A rétegviszonyok megértését nehezítette, hogy nem csak későbbi, hanem korábbi „bolygatás" is érte a templom területét. A templom nyugati fele alatt egy többosztatú, faoszlopos épület oszlopgödreit, keleti fele alatt pedig szabálytalan alakú munkagödröket találtunk, amelyek a templom építését megelőző, de már Priwina megtelepedése utáni időben készültek, s az építkezés megkezdésekor számolták fel őket. Cs. Sós 93